Jó nyáron Logan-ban lenni. Picit hűvösebb van, mint máshol és közel vannak a hegyek, ahol még inkább lehet enyhülést találni.
Az enyhüléshez nem kell Tony Grove-ig vagy a Macitóig felautózni: a város szélén is vadregényes és nyugod helyeket találni.
A Logan-kanyonban voltak a város első vízművei, amiknek tulajdonosai szó szerint egy fél kanálnyi tóba képesek lettek volna egymást belenyuvasztani.
(Amikor felépült az első vízerőmű, felette akarta megépíteni egy vállalkozó a másodikat, mire az első tulajdonosa épített egy harmadik erőművet feljebb és amíg lehet, egy csepp vizet se juttatott az kettes számú erőműbe.)
Azért is szeretünk az erőművek hült helyére jönni sétálni, mert itt kirándultunk először Puppey-val.
Talán ezért is jöttünk vissza augusztusban pár napra Utah leglilább szállodájába, hogy Puppey ismerős helyeken sétáljon.
Azaz rágjon.
A lilaszálloda épp a belváros szélén volt, gyalog lehetett menni sétálni és még vásárolni is - kis jóakarattal. Mert hát ez Amerika, itt ritkán sétálnak az emberek csak úgy amióta feltalálták az automobilt.
Pont a szálloda mögött találtunk egy - Loganban elmaradhatatlannak tűnő - patakot is.
A patakot követve csatornákat és egy elhagyott malmot találtunk.
Meglepőek voltak a malom romjai a belváros peremén. Mert nem egy nagy becsben tartott történelmi helyről volt szó, ahol az ősök munkája iránti tiszteletből csak suttogva lehet megszólalni.
A belvárosi malom tökéletes kísértettanya volt, ahova a hely vagány csávók falfirkálni és sört inni járhattak. (Ezek szerint Loganban tényleg minden lehetséges.)
Mindezt múltidőben.
Nem sokkal azután, hogy ottjártunk, a Thatcher malom, ami ugyanazé a csakádé volt, akik Tony Grove-felfedezték, az épület maradványait lebontották, hogy lakóházakat építsenek a helyükre.
A fenti képen a malom megmaradt utcafrontja, a lentin pedig az eredeti épület látható.
Majd ha legközelebb elmegyünk és már áll az új apartmanház, azt is lefotózzuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése