Álomország legszebb tájain jártam, amikor valaki megnyalta a kezem. Nedvesen és hosszan. Nem igazán értettem, mi történik, de ekkor valaki megint megnyalta a kezem. És megint.
Kinyitottam a szemem.
Puppey megint megnyalta a kezem.
- Ki kell menni? - kérdeztem félálomban - egy órája voltunk sétálni.
- Igen! Igen! Kell! Kell!
Félálomban felöltöztem és rohantam Puppey után.
Mentünk egy háztömbkört és Puppey lelkesen kakált egy nagyot.
- Gyere, aludjunk.
Letettem a fejem a párnára és már aludtam is - amíg valaki megnyalta a kezem.
- Puppey? - egy óra telt el az órám szerint.
Puppey megint megnyalta a kezem:
- Siess!
Kapkodva felöltöztem és most csak az utca másik oldalára kellett menni, Puppey azonnal letett egy csomagot, aminek leírását tiltja a közízlés.
- Na, aludjunk - sóhajtottam és eldőltem az ágyon és már aludtam is.
Amíg valaki meg nem nyalta a kezem.
- Puppey?
- Igen, igen, siess!
Siettem.
"Biztosan az új bogyó" - gondoltam. Keverve kapja a régivel, de biztosan a bogyó.
Ekkor már az utcasarkon voltunk, ahol Puppey valami undorítót helyezett a fűre.
- Ebből a szaratóbogyóból nem kapsz többet - mondtam Puppeynak.
Puppey bólogatott és ment aludni.
Én is ezt tettem, amíg meg nem éreztem egy nyelvet a kezem másél óra múltán.
- Hagyjál - fordultam másik oldalmra félálomban.
Ekkor valaki forrón belelihegett a fülembe, majd a valaki elkezdte nyalogatni a fülem.
- Puppey?
- Siess, siess - siettem. Nem szeretek egy kutya nyelvével a fülemben ébredni és azt se szerettem volna, ha Puppey bent megy ki.
Kiléptünk a házból és Puppey már ment is ki.
- Nincs több szaratóbogyó - sóhajtottam és mentem vissza aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése