A helyi rendőrség Hálaadás előtt pár nappal rendszeresen kiad egy közleményt, hogy MOST kell kivenni a pulykát a mélyhűtőből ahhoz, hogy az ünnepre elkészíthetővé olvadjon ki.
Ezt nemcsak színjóságból teszik: Hálaadás reggelén a kővé fagyott madárral szembesülők meglehetősen merész dolgokat képesek csinálni, hogy a dromedár kiolvadjon. Kezdve azzal, hogy fagyottan beledobják a forró zsírral teli pulykasütőbe (ilyesmiről rengeteg video kering a youtube-on).
Mi nem akartunk pulykát: nagy és Hálaadás után sokáig tart, amíg elfogy. Már ettünk barátságból tofurky-t és csináltunk párszor minicsirkéket.
Most - csakúgy, mint tavaly, kacsát sütöttünk.
Természetesen a kacsához is készült tőzegáfonyaszósz.
Kétféle is.
Mivel egy kacsa kisebb, mint egy pulyka, ezért - és mert egyszerűbb - a tölteléket a kacsán kívül készítettük.
Így ebből is kétféle készült.
A töktortát most hanyagoltuk és csokitortát csináltunk. Töktörtát majd renitensként csinálunk Hálaadás után.
A kacsával se vacakoltunk sokat.
Biztos, ami biztos, vasárnap kivettük a hűtőből, hogy rendesen kiolvadjon.
A madár fenekéből kiszedtem a nyakát, amiből leves lett és a máját, amiből kacsamájat csináltam később.
Ezt követően a madarat vastagon bedörzsöltem só-bors-paprika keverékkel.
Tavaly cserébe a nyakáért, a fenekébe narancsot tömtem. Ezt most kihagytuk, tiszta kacsazsírt szerettünk volna nyerni a madárból.
A bedörzsölt madarat 375 Fahrenheit (190 C) fokos sütőbe tettük egy óra negyvenöt percre. Közben néha meglocsoltam a madárkát saját zsírjával.
Az eredeti recept szerint a tetemet sütőbe helyezés előtt vajjal kell locsolgatni, de szerintem egy kacsán annyi zsír van, hogy ez felesleges.
A bőre így is ropogós finom lett, a zsírjából jutott a májra, zsíroskenyérre és még pár másik ételre is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése