Homokbarlangok

- Pókember legyek, ha itt felmegyek - néztem fel a sziklafalra, majd vissza a térképre a telefonomon. Kétségtelen volt, hogy a térkép szerint itt kellett volna felmenni.

Még egyszer megnéztem a túraleírást: közepesen nehéz. Kötélről és hegymászófelszerelésről illetve a szükséges extra hat lábról nem volt szó.

- Puppey, odamegyünk - Puppey még fiatal és naív, nem tudtam annyira felemelni a fejét, hogy meglássa a párkányt, ahol a barlang volt.

Rövid keresés után találtunk egy helyet, ahol könyebben tudtunk felmenni. Puppeynak egyszerű volt: négy lábán felszaladt és csodálkozott, hogy lassan követjük. 

Fenn már boldog volt: mi arra csodálkoztunk rá, hogy milyenek a barlangok, Puppey arra, hogy mennyi homok van bennük.

A barlangok története számomra nem teljesen világos: azt olvastam, hogy mesterséges üregekről van szó, ahonnan kibányászták a homokot. Azt nem értettem, hogyha a kőzetben homok van, akkor az a homok a kőzet üregeit tölti ki - szóval akkor ott van üreg, csak tele van homokkal. Tudom, bonyolult dolgokat kérdezek. Ha legközelebb Kanabban járunk - amikor remélhetőleg nyitva lesz valamilyen turistainformáció vagy múzeum - megkérdezzük.

Most csak élveztük a barlangokat és a kilátást a fagyott vízesésre.

A barlangrendszer jóval nagyobb volt, mint számítottunk rá.

Az egyik járat egyenesen bevezetett a sötétségbe

Zseblámpáink fényében rengeteg felírást találtunk. Olyan volt a barlang fala, mint egy emlékkönyv.

Pont jókor voltunk itt: nem voltak sokan. Azt olvastam, hogy nyáron, amikor a felforrósodott homokkő leégeti a csizmatalpat, rengetegen jönnek ide.

Azt hiszem, télen jobb volt idejönni.A téli látogatásnak egy komoly hátránya volt csak: a közeli Moqui barlang zárva volt. Egyébként hiába volt hó, nem volt hideg. Visszamenni a parkolóhoz ugyanolyan meredek volt most is, mint nyáron.