Amikor a moabita masztodont kerestük, akkor láttuk meg a Moonflower canyont. Tudtam, hogy valahogy le lehet menni az őselefánt pereméről a szurdokba, de azt is olvastam, hogy ez nem egyszerű.
Valóban, a szurdok sziklarajzainak megnézése közben megtaláltuk a feljáratot is.
Megtalálni és kihagyni egy pillanat műve volt.
Inkább a szurdokba mentünk be megnézni, milyen.
Röviden jó volt.
Hosszabban nagyon jó volt.
Még hosszabban nagyon jó és nagyon hideg volt.
A meredek sziklafalak közé alig-alig sütött be a nap.
Mi a befagyott patakot követtük egészen a befagyott tóig.
Miénk volt a szurdokvölgy, annak ellenére, hogy a völgy közel volt Moabhoz és valamennyire ismert túrának számított.
Talán azért voltunk csak mi, mert mások tudták, hogy itt hideg van.
Vagy mások még híresebb helyekre mentek.
Én mindenesetre nem tudtam kiverni a fejemből a gondolatot, hogy a nyári hőségben milyen lehet ebben a medencében pancsolni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése