Furák voltak a népek Idaho Fallsban a kutyákkal. Nem azért, mert a leszálló repülőgépek a kutyafuttató felett engedték ki futóművüket, hanem, mert nem szerették, ha a kutyák haverkodtak egymással.
A kutyafuttató három részből állt: kiskutya, közepes kutya és nagykutya (politikus kutyáknak). Ez nagyon jó ötlet, de sokan, amint megürült az egyik futtató, átmentek oda kutyájukkal, hogy a kutya egyedül szaladgálhasson.
Ennek persze az lett az eredménye, hogy a kutyák egymás mellett rohangásztak a kerítés két oldalán.
Séta közben még kevésbé akartak haverkodni.
Amikor megkérdeztem, odamehet-e az eb haverkodni, általában meglepődtek és udvariasan nemet mondtak.
Puppeynak sokkal nagyobb sikere volt a mókusokkal és mormotákkal, mint a többi kutyával.
Végül a szállodánál megtört a jég.
Egy fiatal dobberman, trimmelt farkú dobberman és Puppey lelkesen elindultak egymás felé.
- Haverkodhatnak? - kérdeztem, miközben a dobberman nyakán észrevettem a gps-es oktatónyakörvet, ami kisebb elektrosokkot ad a kutyának, ha valami rosszat csinál és amivel meg lehet találni, ha elvész.
- Háááát igen.... - felelte nem túl lelkesen a gazdi.
A kutyák iszonyú boldogan csoválták farkukat (már amelyiknek volt) és elkezdék egymást szagolgatni. Amikor a dobberman eljutott Puppey fütyéjéhez, a gazdája felháborodottan rászólt:
- Nem szagolgatjuk a másik intim részeit! - és megnyomta a gombot, amivel ki tudja hány voltot eresztett bele a kutyába, aki úgy nézett ki, mint akit áramütés ért.
Gyorsan elköszöntem és elhúztam az értetlenkedő Puppeyt:
- Gyere, menjünk a mókusokhoz, őket maximum Te sokkolod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése