Kiértünk a hegyekből. Eltüntek a fenyvesek. Meleg lett.
Dombok közt kanyargott a keskeny út. A vulkáni kráter körül égett az erdő, azt most kihagytuk. Terveinkbe most csak a Citadella fért bele.
Itt nem nagy hegyek jól védhető szurdokjaiban laktak a helybeliek, hanem jól védhető dombtetőkön. Ezeknek a romoknak egy részét helyre is állították az 1900-as években. Mivel a rekonstrukció nem volt (nem is lehetett) pontos, a romokat a purista hatvanas években visszabontották.
A falu romjaitól egy szerpentin vezetett fel a fennsíkra, ahol a Citadella terpeszkedett. A majdnem függőleges sziklafalakra épültek rá a védőfalak, amik egyúttal a szobák, műhelyek, tárolók külső falai is voltak.
A Citadella közepén közösségi tér volt és a tetőről fantasztikus kilátás nyílt akörnyékre és távcső nélkül is lehetett látni, hol volt a következő település.
Jó volt ide felmászni és körülnézni.
Ezt a helyet is felvettük egyre bővülő listánkra, hogy mit akarunk még megnézni: Mindent. Csak ez időbe telik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése