Miközben Puppey az önkormányzat füvét élvezte, én fél szemmel a meglehetősen hiányos ruházatú autót kémleltem.
Mikor meguntam, rászóltam a hűvös gyepen fetrengő ebre, hogy menjünk.
Egy kedves idős hölgy fele indultam, aki egy kedves pici kutyát sétáltatott.
- Köszönhet neki? - kérdeztem a hölgyet, aki a füle botját se mozgatta meg.
A két kutya lelkesen játszani kezdett.
- De aranyos kutya! mondtam.
A néni rám nézett:
- Siket vagyok, nem hallok semmit.
Bólogattam.
- De gyönyörű a kutyád - mondta a néni és arra gondoltam, hogy nem csak süket, hanem vak is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése