- Miért van kanál az ingzsebében?
- Mert a fenekemben kényelmetlen lenne - akartam válaszolni, de inkább azt mondtam, “véletlenúl zsebrevágtam”, mert hát nem szeretem a testüregekre kiterjedő motozást.
- Mutassa a maszkja belsejét! - igazolta Germánia éber őre korábbi gyanúmat. Lehet, tudott olvasni a gondolataimban.
De ekkor már mindegy volt.
Fél óránk lett volna Frankfurtban átszállni, ami egy Szupermannak is lehetetlen.
Azért megpróbáltam.
- Budapest? Nem tudom… - mondta egy elgyötört tekintetű Lufi alkalmazott.
Kiírva nem volt.
Sóhajtottam és megkérdeztem, hol tudom átkönyvelni a járatomat.
- Kinn.
Nem akartam kimenni a tranzitból.
- Van egy Lufi pult az A12-es kapunál - mondta egy rosszakaróm.
- 147, 148, 149 - hagytam abba a számolást, pedig még nem értem a sor végére.
A sor vége elveszett a messzeségben.
- Csipp - mondta a telefonom és láttam, a Lufi küldött egy smst.
- Járata másfél óra múlva indul - olvastam.
Megkönnyebbült sóhajjal hagytuk ott a sort és mentünk a kapuhoz.
- Mi levettük magukat erről a járatról, mert nem volt esélyük elérni.
- Most itt vagyok - mondtam sértődötten.
- Át lettek könyvelve az esti gépre. Alig öt óra múlva megy.
[Itt egy hosszabb párbeszéd következett arról, hogy mik a lehetőségeim, amik közt nem szerepelt a Lufi vezetőségének farbarugdosása.]
- Esetleg el tudjuk küldeni Münchenen át - mondta. Lufis. Ez, ha a légiközlekedés működött volna, jól is hangzott volna.
De inkább maradtam.
Kaptunk 10-10 euró értékű vócsert, amiből vettem két wurst-ot és vizet.
Aztán időnként költöztünk, mert rutinosan óránként járatunk más-más kaputól indult. Volna.
De inkább késett.
- Nem tudom miért és hogyan, de a Lufthansa budapesti járatát törölték, mindenkinek biztosítunk szállást és transzfert, de most senkit se tudok átfoglalni - mondta egy enyhén ideges Lufis alkalmazott a mikrofonba, mielőtt meglincselték volna.
Na jó, csak majdnem.
Álltunk a sorban, amikor gyanus lett, hogy olaszból is sokan vannak. Megnéztem az alkalmazást és Budapest késett, de még létezett. Az ide korábban kiírt Bolognát azonban törölték.
- Budapestet még nem töröltük… - mondta egy meggyötört Lufis.
Nem törölték, de a járat egyre többet késett.
Mert, mint kiderült, az egyik stewardess Berlinből jött volna, de törölték.
Szerencsére valaki beugrott a helyére így beszállhattunk, miközben a kapitány kétségbeesetten könyörgött:
- Senki se tegye a csomagját fel, tegyék az ülés alá! Ha nem indulunk el 11-ig, ittragadunk!
Siettünk.
Valamiért nem akartam 29 óránál többet utazni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése