Sokan azt gondolják, hogy unalmas végigvezetni a Pony Express útvonalat. Mások hozzáteszik, levezetni is unalmas.
Pedig nem.
A táj, ha nem is mindig változatos, de gyönyörű.
Nem az a klasszikus szép táj, amit a romantikus festők elképzeltek, hanem más. De mi szeretjük.
Ez is az egykori Lake Bonneville feneke és a környező hegyek szigetekként meredtek ki az édesvizű beltengerből.
Némelyiken még az egykori tópart hullámok mosta teraszai is látszottak.
Jó, növényzet, meg ilyesmi nem nagyon van és az emberi jelenlét is jórész futókra és kirándulókra korlátozódik, de azért a semmiből naponta egyszer kibukkan egy kamion és csak úgy tép a poros úton.
A Jeep-et erre a vidékra találták ki
Itt valóban jól érezte magát és jó volt vele menni. Nem éreztem azt, hogy az autó egyik fele leszakad egy gödörben és én a másik felével mehetek tovább.
Néha még ember-alkotta tárgyakat is láttunk és, ha volt időnk, megnéztük őket.
Most már a tehenek se voltak itthon.
Víz se volt.
Csak por és üresség.
Jó volt és tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése