"Tökéletes állapotú autó, sose dohányoztak benne és sose volt benne semmilyen állat" - olvastam a hirdetésben, miközben a két hátsó lábat néztem a jobb egyen.
- A család kutyája nem állat - morfondíroztam, de azért kihagytam az autót. Általában azokat a hirdetéseket, amik nem tűntek teljesen őszintének, passzoltam.
Szigorú kritériumaink voltak, amik politikailag egyáltalán nem voltak korrektek. Csak az agglomeráció felső-középosztálybeli helyeit néztem. Első vagy második tulajdonost. Ez nem jelentett garanciát arra, hogy az eladó őszinte (lásd két lábat fenn), de valahogy szűrni kellett a találatokat. Tapasztalataim szerint, mire egy ilyen autó elért a középosztálybeli tulajdonostól a munkásnegyedekbe, meglehetősen lelakottá vált.
Úgyhogy általában kitartottam "gazdagéknál", ahonnan kirepültek a gyerekek és ott maradtak egy nagy batárral.
Ez se volt garancia: Saratoga Springsben (lásd fenn) találkoztam az egyik első olyan autóval, amit komolyabban megnéztünk.
Tulajdonos azt mondta, tökéletes állapotban van, csak egy éve áll, mert már nem kell.
Az autó valóban nagyon jól nézett ki, meg nem mondtam volna róla, hogy már szavazhatna választásokon.
Mivel nem értek az autókhoz, el is vittük egy szervízbe átnézetni.
- Valóban semmi baja - mondta a szerelő - csak pár apróságot kell megcsinálni rajta
- Ez a sűrgősebb, semmi komoly. Aztán ezen kívül pár szíjat ki kell cserélni. Meg a hátsó féket teljesen. Meg az elsőn a betétet. Meg a differenciált kicsit rendbetenni. Meg lecserélni a váltóolajat. Meg a kicsit folyik belőle az olaj és majd kell egy első kerék is hamarosan.
Megköszöntem, a papíron volt úgy 1500 dollárnyi munka és a további apróságok még ennyit tettek ki.
Azt tudtam, hogy ebben a kategoriában nem lesz tökéletes autó, de nem akartuk egyből rákölteni a vételár közel száz százalékát.
Nem siettünk, utazni és csavarogni, második autónak kellett ez, volt időnk.
Úgyhogy elköszöntem a tulajdonostól (aki miután elköszöntünk október végén, máig - február eleje- nem aktualizálta a hirdetését a friss információkkal) és a gyönyörű utcákon elindultam újabb járgányt keresni.
A hirdetések viccesek voltak. A tipikus "tökéletesen működik" kitétel után általában megemlítették, hogy "az ablakok nem mennek se le se fel", illetve a "váltó tökéletes állapotban van", csak "a kettest és a hármast nem kapcsolja", ami tekintve, hogy ez a modell négysebességes váltóval rendelkezik, azért nem annyira jó arány.
Ami rozsdás volt, azt eleve nem kihagytuk - Utahban nehéz rozsdás autót találni, de néha sikerült.
"Az autónak semmi baja, csak a fék és a fűtés nem működik, de a légkondicionáló ontja a hideget" egy klasszikus megjegyzés volt.
Csakúgy, mint az, aki az "elvihetjük szerelőhöz átnézetni az én költségemre, ha tetszik" kérdésre azt válaszolta, hogy "Isten engem úgy segéljen, én értek az autókhoz és esküszöm, hogy semmi baja, higgye el".
Nem hittem el.
Nem a templomban voltunk.
Illetve az "új motor, új váltó, új első lámpák" nagyon jól hangzott, amíg le nem kérdeztem egy adatbázisból az autó történetét, amiből kiderült, hogy az új az hat éves, mert hát akkor tört ripityára.
Ezzel nem lett volna bajom, ha jó a javítás, de ha nem írja bele a hírdetésbe, akkor már gyanakszom.
Széteső roncsot se akartunk venni.
Ha a hirdetés őszintének látszott, akkor megnéztük, akkor is, ha a tulajdonos néha fura fotót tett fel róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése