Metropolis

Metropolis alapítója mert nagyon álmodni. A massachussetts-i és utahi befektetőka huszadik század eleján úgy gondolták, hogy a Great Basin északi részén, közel a transzkontinentális vasúthoz egy mezőgazdasági város csak siker lehet.

Az üzletemberek majdnem mindenre gondoltak: hétezer embert álmodtak új városukba és ehhez mérten hatalmas iskolát (lásd felső két fotó) és szállodát építettek (lenti két fotó). Idevezették a vasutat és a San Franciscói földrengés romjaiból vásárolt diszkonttéglából gátat emltek a Humbolt-folyóra.

A városi telkeket és a környező mezőkön földet árultak.

Jöttek is a bevándolról, hogy kemény munkából új otthont teremtsenek maguknak.

Első évben a prérifarkasok elkezdték megenni a farmerek csirkéit és ezért a városlakók hajtóvadászatot indítottak a ragadozókra és kiírtották őket.

Ettől elszaporodtak a nyulak (mint a nyulak) és megették a termést.

Mielőtt kiírthatták volna a nyulakat is, beütött a krach.

Kiderült, mit felejtettek el a befektetők: megszerezni a vízjogokat.

A folyó alsó részén levő települések felháborodtak és pereltek, mert Metropolisban elzárták a csapot.

Metropolis veszített.

Többé nem használhatták víztározójukat.

A telepesek megpróbálkoztak szárazműveléssel, ami  két-három esős évben működött ia, de a sáskák megették a termést.

Aztán elfogyott a víz.

És elfogytak a lakók.

Bezárt a vasút.

Bezárt a posta.

Az emberek elmentek, meghaltak.

Páran maradtak, akik állattenyésztésbe kezdtek, ők és leszármazottaik ma is itt élnek Metropolis közelében és ma is ide temetkeznek.

Ha meg nem haltak.