52 év

52 év után állatorvosunk nyugdíjba ment.

Egy tanyán nőtt fel az erdőszélen, petróleumlámpával világítottak és az egytantermes iskolában ő volt az egyetlen diák az évfolyamon.

Falusi gyerek volt - nem is akart több tehenet ellátni, kisállatorvos lett.

Négy év után megvette praxisát és 48 éven át vezette állatkórházát.

Saját kezével építette át délutánonként a rendelőt, hogy olyan legyen, amilyennek az ideális állatkórházat tartotta.

Ő gyógyította Yodát is és Puppeyt is.

Mindig kedves volt, mindig türelmes és mindig mindent részletesen elmagyarázott.

Tudtuk, hogy egy ideje árulta praxisát. 

Nyolcvanhoz közeledve is napi nyolc órát dolgozott, állva, megszámlálhatatlan kilométert legyalogolva.

Nagyon szeretjük, bízunk benne.

Felesége ötvenötoldalas sűrűn teleírt címjegyzékéből hívta meg a gazdikat a nyugdíjbavonulási partira.

Csak egy valamit sajnáltunk - a búcsúbulira se a kutyákat, se a macskákat nem hívták meg, csak a gazdikat.