- Még sose láttam patakot és vízesést temetőben! - tátottam a számat Park City régi temetőjében.
Az se volt világos, hogy be tudunk-e ide jönni a főbejáraton. Eleinte úgy nézett ki, hogy nem.
A kapu nagyon bezártnak nézett ki.
Közelebbérve kiderült, hogy simán be lehet menni egy "labirintuson" át, ami a szarvasokat volt hivatott a temetőn kívül tartani.
Hogy a Mont Olivet temetőben miért lehettek szarvasok és itt miért nem, azt nem tudtam.
Talán mert lelegelték volna a nagy füvet?
A Glenwood temető a város első sírkertje volt, amit megnyitásától, 1885-től kalákában üzemeltettek a népesebb felekezetek. Nagyját különféle szabadkőműves páholyok működtették, egy része katolikus volt.
Igen, a katolikusok és a szabadkőművesek közös temetőt használtak.
Valószínűleg, mert jobb társaságnak tartották egymást, mint esetleg a mormonokat?
A bevándorló bányászoknak a különféle páholyok komoly segítséget jelentettek: például eltemették tagjaikat.
1920 körül a bányák kezdtek kimerülni, a bányászok elmentek, a páholyok feloszlottak és a temetőt beborították a vadvirágok.
Egészen az 1980-as évekig senki se törődött a temetővel, amikor lelkes helytörténészek felfedezték és kitisztították.
Szerencsére a vadvirágok maradhattak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése