Swedetown

- Balra  - mutatta a GPS és én balra kanyarodtam, mint egy zombie és ekkor láttam, hogy épp egy finomító mögött suhanok egy elhagyott vasúti sínen át, ami abszolút nem úgy nézett ki, mint a Jordán-folyó partja.

Ekkor már sejtettem, mi történhetett. Egy újságcikkben, amit olvastam, emlegették Swedetown-t és én megnéztem, hol van, aztán valahogy mellétapiztam a telefonon és a Jordán helyett ide irányított a GPS. 

- Puppey, nézzük meg, ha már itt vagyunk!

Puppey nem is válaszolt egyből, csak mereven stírölt egy madarat.

Az utca egyre keskenyebb lett, de nem azért, mert elfogyott az aszfalt, hanem mert két oldalt autóroncsok parkoltak, amiket villástargoncával pakoltak egymásra. Nemcsak a hatalmas kátyukat, hanem a tolató targoncákat is kerülgetni kellett.

A cikkben le is írták, hogy Swedetown-t egy oldalról egy rendezőpályaudvar vágja el a világtól, a másik irányból a finomító, egyébként pedig csak roncstelepeken át megközelíthető.

A roncstelepek megvoltak, már csak a város hiányzott.

A települést Minnesotából betelepült svéd mormonok alapították és valamikor közel ezer ember lakott itt pár száz takaros házikóban, amiket mostanra felfaltak a roncstelepek és a finomító.

Úgy egy tucat ház maradt, de a járda, az aszfalt, csatornázás vagy az internet ma is problémás vagy nem létező luxus.

Bezzeg a svédeknek napilapjuk is volt!

Meg boltjuk, kocsmájuk és templomuk is.

A bolt bezárt, mert elfogyott a város. A kocsmát bezáratta a utahi Köjál, mert takaríthatatlan volt (nem tudom, mit gondolnak a tisztiorvosnál, enni-inni járnak a kocsmába az emberek vagy takarítani?)

Templomba meg úgyse járnak a megmaradt helybeliek - kivéve, amikor összejönnek és ott söröznek kocsma hiányában.

A parknál parkoltunk le és amint kiszálltunk az autóból, mellbevágott a szag. A helybeliek szerint ez a kénes forrásokból ered, amik a közeli - és szintén bezárt - fürdőt is táplálták, de szerintem kevés olyan   kénes forrás van, ami olyan ütős lenne, mint egy finomító, aminek aromájába a roncstelepen bomló autóhullák illata keveredik ott, ahol a dübörgő vasút és a tízenkét sávos autópálya zaját csak a feldarabolt fém sikolya nyomja el.

Az egyetlen valamennyire karbantartott hely a park volt - mert azt Salt Lake City tartja rendben. Már amennyire. De legalább a füvet szépen nyírják és mielőtt továbbindultunk volna, Puppey futott itt egy kört, majd aláírt egy fát: Itt jártunk.