Az út quaddal járható - olvastam az egyik leírásban, a másik azt mondta, hogy bármilyen autó el tud jutni az elhagyott városkákig. Más azt írta, hogy óriási sziklák állnak ki az útból.
Sziklákat nem találtunk és az út olyan volt, hogy még a Volttal is feljútottunk volna ide, pedig annak hasmagassága inkább a negatív tartományban mozog.
Meglepődtem, amikor olvastam, hogy a Bullion-szurdok bányái háromszáz éves múltra tekintenek vissza.
A mormonok 1847-ben honfoglaltak, elöttük többen áthaladtak Utahon, de nem tudtam arról, hogy bányásztak vagy letelepedtek volna.
Aztán leesett: előttük Utah a spanyol birodalom része volt és ők bányásztak valamit itt az 1700-as években, de jelenlétüknek nem sok nyoma maradt. (Valaki egyszer elmehetne a Mexiói Alkirályság levéltárába Mexikóvárosba vagy Santa Fe-be megkeresni a vonatkozó dokumentumokat.)
Az amerikaiak 1870-es években fedezték fel az aranyban gazdag völgyet és hamarosan három városka is kinőtt a semmiből, de a központi település továbbra is Marysvale volt.
E városkákban volt vegyesbolt, szálloda és újság is. Az egyik első, a mormon vallást elítélő könyvet is itt írták egy kunyhóban, ami valahogy porig égett.
A vegyesbolt árai tökéletesen tükrözték a vadkapitalizmus kereslet-kínálat törvényét. Egy ásóért ötven dollárt is elkértek, ami mai háromezer dollár körül van. (Mit tudott tenni a magányos aranyásó, ha elvásott az ásója? Be kellett fektetni a majdani profit érdekében.)
A hotelben egy hétre tizenegy dollárt kértek a szállásért. Egy étkezés ötven cent és egy dollár között volt, miközben egy bányász 2-4 pénzt keresett naponta.
Ahogy feljebb barangoltunk az ösvényeken, az erdőben óriásgombákat láttunk a fák alatt.
Meg a régi vasúti töltés maradványait.
Az 1900-as években már keskeny nyomtávú vasút vezetett fel a kanyonba, ami felszerelést és utasokat szállított felfele és ércet lefele.
Szóval idejöttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése