- Itt megyünk át? - néztünk össze Puppeyval csodálkozva.
Itt mentünk át az 1931-ben épített vasúti aluljáróban. Csodálkoztunk, hogy itt a semmiben van egy ilyen komoly aluljáró, ahelyett, hogy csak átmenjünk a síneken, de vannak a Földön érdekesebb dolgok is.
Nem igazán vártam sokat ettől a kirándulástól, csak itt még nem voltunk és meg akartam nézni, mi van az Quirrh-hegység másik oldalán Tooele mellett.
Gondoltam, fű és kövek.
Nagyjából igazam lett, de a távolban megláttam még valamit.
Olyan volt, mint egy nagy doboz.
Ahogy közelebb mentünk, világos lett, hogy egy nagyon nagy dobozról van szó, ahol a függőleges vonalak kezdtek picit eltolódni.
El is neveztük az épületet a Tooelei Ferde Hasábnak.
Először óvatosan körbejártuk a Hasábot, ami tooelei és ferde.
Láttuk, hogy egy óriási szélvihar jókora burkolóelemeket tépett ki belőle és repített el jó messzire.
Az épület és a távoli Farnsworth-csúcs között katonásan felsorakozó pilonokból már kezdtem sejteni, hogy mit is találtunk.
Első gondolatom egy bányának a csillesora volt - van itt bánya elég - de az, hogy a drótkötélpálya a csúcsra vezetett, mindent elárult.
Évekkel ezelőtt olvastam erről a helyről, de valahogy nem gondoltam rá, hogy még ma is állhat.
A hegy csúcsán az ötvenes években építettek egy nagy adótornyot. Kellett a rádiónak és a tévének. A csúcsot korábban Coon--csúcsnak nevezték: így hívták azt a családot, ami a hegyoldalban gazdálkodott. Amikor elkészült az adótorony, átnevezték a csúcsot a televizó egyik atyjáról Fansworth-csúcsra.
Ettől még nem lehetett oda könnyen felmenni: a legegyszerűbb közlekedési eszköz a helikopter és a síléc volt.
Az új berendezés azonban komolyabb karbantartást igényelt, állandó személyzet dolgozott fenn. Nekik épült a furnikular, amit használtan vettek szőröstül-bőröstül (azaz fogaskerekestül) egy idahói bányából.
1984-ig működött a furnikulár árkon-bokron át.
Aztán bezárták.
Én meg olvastam pár éve egy cikket arról, hogy el akarják takarítani a maradványokat a hegyoldalról.
Szerencsére ez nem következett eddig be és meg tudtuk nézni a magányos épületet.
Egy korlátjavesztett lépcső vezetett fel az emeletre.
A lépcső legtetején egy pici szoba volt, ahonnan egykor a gépeket irányították.
Ma egy matrac hevert benne.
Gyorsan írtunk is egy verset távoztunkban Puppeyval:
Amikor tombolnak a hormonok
Itt vannak az ifjú mormonok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése