- A hőforrásokhoz vezető út bármilyen autóval járható - ez a mondat járt a fejemben, miközben a bevezető valóban jó út után a tavak közti sártengerben cuppogtam Puppeyval.
- Mit morogsz? - morgott Puppey - Itt vagyunk!
Valóban, itt voltak a tavacskák, amik sokkal mélyebbek és tisztábbak voltak a vártnál.
Az egész rendszer itt becsületkasszával működik: aki jön mártózni egyet, bedob valami pénzt az erre rendszeresített dobozok egyikébe, amit a források tulajdonosa valamikor eltesz.
Én bedobtam pár dollárt és Puppey itt hagyott pár cseppecskét az oszlopon és mentünk megnézni a többi tavat.
A tavaknak nem volt néplavór-jellegük: hiányzott belőlük a nép.
Mienk volt mindhárom tó.
Puppeyt a forró víz hidegen hagyta - amíg nem akartam megfürdetni, addig nem volt vele baja, de tartotta a távolságot. Én pedig most nem akartam megfürdetni.
A stégre bezzeg kiment és boldogan kapdosott a tóról felszálló párapamacsok után.
- Látod azokat a hegyeket a távolban?
- Milyen hegyeket?
- Azokat. Most odamegyünk. Ott vannak a lávaalagutak.
- Gyalog? - csodálkozott Puppey.
- Csak az autóig. Aztán autóval.
- Azért...
És mentünk.
Utóbb kisérleti jelleggel csináltam egy filmet is a forrásokból. Bár írni jobban szeretek - de ezt is ki szeretném próbálni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése