Tábla a semmi közepén

"Ne haladjunk át, ha az út víz alatt van" - olvastam a táblát.

Meglepődtem.

Tényleg a világ végén voltunk, ahol emberi jelenlétre a ridegen tartott marhák zseniális itatója utalt.

Pár naponta jön egy lajtoskocsi és megtölti az itatót.

Már amelyiket még meg lehet tölteni.

Korábban láttunk két időrágta oszlopot, amit egy spanyol felfedező expedició emlékére állítottak.

Rövid keresés után találtam egy másik oszlopot is Domínguez és Escalante utazásának emlékére.

Ez jobb állapotban volt, talán mert ezen nem vakarództak a tehenek vagy nem lőnek rá célba tehenészek.

Szóval a világ végén voltunk, ahova gondoskodó kezek kitették ezt az ominózus táblát, hogy ne menjünk tovább, ha az út el van árasztva.

Nem mintha mi száraz úton tovább akartunk volna menni...