A Duna-parti építési szabályzatok módosításáról Karácsony Gergely főpolgármester tett közzé nemrég egy bejegyzést. Ebben így foglalta össze a lényeget: „rendet teszünk a Duna-parton, száműzzük a lakók életét megkeserítő, és a panorámát elcsúfító hajókat a belvárosból”.
A fenti idézetet Budapest főpolgármestere mondta a Dunapartról.
Igen, nem szépek ezek a hajók, meg sok az ember is (a turista maradjon otthon és onnan utaljon), de most nem erről lesz szó, hanem arról, hogy a hajók Budapest történelmi látképének szerves részei.
Mert Budapest (és előtte Pest-Buda) egy kikötőváros volt, ami részben a hajózásból élt. Él.
Érdemes megnézni a régi Dunapartot ábrázoló metszeteket, fotókat: tele vannak a látképet elrondító hajóval.
A rakpartok eredetileg nem az autóknak vagy romantikus piknikezőknek épültek, hanem, ahogy a nevük is mutatja, kikötőknek. (Ha valaki megnézi a lenti képet, lehet látni, hogy a rakpart helyén parkoló hajók sokasága rondítja a városképet a városlakók nagy örömére.)
A városba a Dunán érkezett a gabona (amit hajómalmokon őröltek meg), a Dunán hozták a Vásárcsarnokba az élelmiszer zömét (amit a rakpartra vivő alaguton szállítottak be a pincébe) és a budapesti ipar nagy része se véletlenül épült a folyó mellé.
Csepel pedig tengeri kikötő volt...
Szóval ha a belvárosi történelmi városképet védjük, akkor annak a hajók szerves részei.
Hajók nélkül talán halott is lenne a Dunapart...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése