A fehér kutya

A hegyek lábánál túráztunk, amikor megjelent a Fehér Kutya   

Barátságos volt és kedves. 

Gazdája hívta: Gyere! 

A kutya eleinte ment, aztán úgy döntött, mi jobb társaság vagyunk. 

- Menj a gazdihoz! - mondtam, mert tudom, hogy ezt minden kutya megérti magyarul. 

- Nem megyek - felelte az eb. 

- Gazdi!

Közben a gazdi hangszálai megkoptak az üvöltésben. 

- Menjél!

- Nem megyek. 

Fogtuk és a nyakörvénél fogva húztuk. 

A kutya ekkor elunta a banánt és végső lázadásként fejest ugrott egy akut hasmenéses, inkább folyékony, mint krémes szarba és hátára fordulva boldogan parfümözte magát. 

- Itt van!!! - mutattam a gazdinak az utat, aki póráz és falatka nélkül akarta az egykor fehér kutyát hazavinni. 

Megragadta a nyakörvet és húzni kezdte maga után. 

Biztos voltam benne, hogy a barnás kutya majd ki lesz mosvs és hogy a gazdi sose fog többet póráz nélkül kirándulni.