Az Antilop-szigetben az a hihetetlen, hogy kőhajításra egy kétmilliós agglomerációról úgy érezni, hogy a világ végén vagyunk.
Vagy azon is túl.
Amikor kinézünk a White Rock Bay kilátójából a Nyugati Sivatag (helyi szaknyelven West Desert) fele akkor én télen azt hiszem, elvétettem a lehajtót Syracuse (hehe) helyett az antarktiszi lejáratnál jöttem le az autópályáról.
Mintha nem is létezne az emberiség.
A sarkköri hangulatot csak egy-egy az úton átdöcögő bölény töri meg.
Szóval nem lehet az Antarktisz, mert ott nincsenek bölények.
De biztos, hogy a világvége.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése