Esterházy rostélyos a hóviharban

Esterhazy rostelyos
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta ígérgetem, hogy megírom, milyen egy hóvihar Utahban. Csak közben áramszünet volt, meg kellett menteni Fülest és dolgozni is kellett.
Most végre elmesélem, milyen volt, amikor a hó meglepte a helybelieket. Békés délelőtt volt, kellemes, koratavaszi idővel. Sütött a nap, a kutyát is kabát nélkül vittem sétálni. Ez annyit jelent, hogy egyikünkön se volt kabát. Yoda még cipős sem húzott. 4-5 fok lehetett a városban, ami annyit jelent, hogy fenn a hegyen bőven fagyott. Aztán jött egy hűvös fuvallat. Aztán még egy. Beborult. Ekkor már a lakásból pislogtunk kifele a sötétbe. Délutát háromkor eltünt az utca másik oldala, majd alacsonyan kezdtek szállni a kukák.
A következő pillanatban szakadt a hó. A helyi útinform térképes oldala összeomlott, csak a szöveges részt lehetett olvasni, persze az is bőven elég volt. Lezárták a repteret és két helyen az I-80-at. A két hely nem tűnik túl problémásnak, de az egyik lezárás a várostól nyugatra volt, ahol az autópálya kiér a hegyek közül a Nagy Sós Sivatagba, a másik Keletre, ahol a sztráda felkapaszkodik a Wasatch frontra. Az észak-déli I-15-öt nem zárták le, csak spontán összementek rajta az autók. A kanyargós hegyiutak is pillanatok alatt járhatatlanok lettek, csakúgy, mint a város maga.
Szakadt a hó. Yoda takarékra tette magát és aludni kezdett. Én inkább főztem egy Esterházi rostélyost, közben a híreket lestem fél szemmel.
Az Esterházy rostélyos egyszerű és finom étel. Picit hasonlít az általam készített raguhoz is. Fogtam pár szelet röfit, megsóztam, megborsóztam és egy kis olajon kisütöttem, majd félretettem. Magasra, mert Yoda visszakapcsolta magát és jött szimatolni.
A visszamaradó olajban hagymát pároltam, beleszórtam egy kis fokhagymát, pirospaprikát, köményt, majd felöntöttem vízzel. Visszatettem bele a húst, hogy úszkáljon egy kicsit. A recept szerint utána kellett volna dobni egy felkarikázott sárgarépát, de az nagyon el volt dugva a hűtő aljában, így inkább kihagytam.
A zöldborsókonzervet viszont beleborítottam, csakúgy, mint az apróra kockázott krumplit, zöldpaprikát és felkarikázott paradicsomot.
Lassú tüzön fél órát hagytam a tüzön, közben megtudtam, hogy több száz diákot nem tudtak az iskolabuszok hazavinni, hogy az emberek ottragadtak az autópályán és, hogy az élelmesebb emberek inkább beálltak egy benzinkúthoz és ott ütötték el az időt. A kevésbé szemfülesek csak álltak a dugókban és addig fűtöttek az autóban, amíg a benzin tartott.
Rájuk gondoltunk, amíg meghitt lakásunkban Yoda csillogó szemét ránk emelte, mi pedig elfogyasztottuk a vacsorát.