Séta a hegyen

slc
Originally uploaded by ribizlifozelek

Már régóta szerettem volna gyalogolni egy jót, de vagy csomag jött vagy nem volt jó az idő vagy egyéb.

Most sütött a nap, meleg volt. Reggel elő is vettem a bakancsokat a szekrényből. Amint Yoda meglátta, miben mesterkedem, azonnal rávetette magát az ételesedényre és buzgón falni kezdett. Valószínűleg emlékezett pár hasonló kis sétára.

Biztos, ami biztos alapon elcsomagoltam egy kis elemórzsiát, sonkát, sajtot, kenyeret, sok vizet, majd elsüllyesztettem a zsákba a fényképezőgépet is.

A hegy lábánál, egy lakópark mellett parkoltunk le, aztán elindultunk az ösvényen. Vasárnap itt sétáltunk egy kicsit, csak akkor a völgyben maradtunk.



Most fel akartunk menni. Ehhez először leereszkedtünk egy völgybe, majd előbukkantunk a másik oldalon. Ahogy mászni kezdtünk, mögöttünk apránként tárult ki a völgy. Elő is vettem a fotogépet. Nem működött. Nem volt benne villany. Picit örültem: ha a hegy tetején veszem észre, hogy nincs feltöltve, valószínűleg nagyon morcos lettem volna. Így vállat vontam és Yodával sztoikusan mászni kezdtünk. Sütött a nap, kék volt az ég, sárga volt a fű, minden szép volt és jó.



Az ösvény kényelmes volt, széles és alig meredek. Kellemesen kapaskodott fel a hegyre. A hegy pedig magas volt. Hamarosan lenézhettünk a lakóparkra, pedig a csúcsnak még a közelében sem voltunk.



Ezek a hegyek kopárak. Ha volt is rajtuk fa, azt felhasználták a város építéséhez és a tárnák dúcolásához.

Mentünk felfele, aztán jó óra múlva elhagytuk az első csúcsot. Mert mögötte természetesen újabbak bukkantak fel. A második csúcs alatt ment el az ösvény. Gondoltam, majd visszafele a gerinen jövök. Felmerült bennem, hogy leereszkedem valamelyik völgybe és úgy megyek vissza az autóhoz, de annyira meredekké vált a hegyoldal lenn, hogy inkább letettem róla.

Innen már a kilátás se volt olyan jó, túl magasan voltunk. Aztán már a harmadik csúcs alatt voltunk. Yoda már elunta a szöcskevadászatot és lerogyott a környék egyetlen fájának árnyékába. Ittunk egy jót és megállapítottuk, felmegyünk a harmadik csúcsig, aztán visszaereszkedünk az autóhoz.

A harmadik csúcs mögött természetesen újabbak következtek, de ekkor már elég volt: szépen elkezdtünk lemászni a gerincen. Ez keskenyebb ösvény volt, de lehetett rajta haladni, csak nem kellett lenézni.

Az első csúcs közelében találtunk egy nagy követ: leültünk, elővettük az elemórzsiát és békésen megosztoztunk rajta. Ebéd után szieztáztuk kicsit, én a tájat néztem, Yoda a szöcskéket, aztán visszatértünk az autóhoz.

Egész nap három emberrel találkoztunk, ők is lenn, a hegy lábánál sétálgattak.

Yoda most pihen, csak enni ébred fel.