2008. december 21., vasárnap

Yoda visszavág


Yoda Jedi master is
Originally uploaded by ribizlifozelek

Yoda nem szereti a sózott utakat. Ezért nem szeret kimenni. De hát ha menni kell, akkor menni kell.

Yoda, mint egy igazi Jedi kerüli a harcot, inkább kitér a konfliktus elől és a taktikai visszavonulást kedveli az asztal alá. Reggel erre azonban nincs lehetősége, gyakorlottan vágjuk el az útját. Ilyenkor is még megpróbálkozik a passzív ellenállással, réfekszik a lábaira, hogy ne lehessen felhúzni rá a papucsokat.

Nehéz dolog egy Jedi alól kihajtogatni a teleszkópos póklábait, de sok-sok gyakorélattal megvalósítható. Ezután a kabátot már gyerekjáték feladni rá. Tudom viszont, hogy a Mester közben bosszút forral. De hogy milyen bosszút, azt nem lehet tudni.

Miközben öltöztünk, elkészült a terve. Látta, nem bakancsot húztam, elvégre másfél nap alatt a kevés járókelő is lejárta a havat, hanem egy ócska félcipőt, aminek már úgyis mindegy.

Az utcán már összeállt a Mester fejében a terv. Tudta, hogyan vágjon vissza a cipőkért.

Békésen sétáltunk, amikor elértünk utunk legtávolabbi pontjára. Itt a Mester hatalmas szökelléssel átvetette magát egy hókupacon és elegánsan landolt a szűz, félméteres hóban. A hóból csak a feje látszott ki, ahogy szinte úszott benne. Olyan messze ment tőlem, amennyire tudott, majd fenekét beledugta a hóba és görbített egyet a hátán. Vidáman körbekémlelt és rámkacsintott. Tudta, utána kell mennem, hogy összeszedjem mindazt, amit otthagyott.

Néha térdig süllyedtem a -9 fokos fehérségben, mire odagázoltam hócipőm megtelt. Zacskós kezemmel tapogatni kezdtem a hóban. Valami meleget éreztem, megvolt. Összeszedtem és a Mester vidáman lengedező farkát követve kiverekedtem magam a hóból.

A zacsit a tongai egyház szemetesének adományoztam, majd elindultunk hazafele. Yoda nagyon elégedett volt magával. Nemes bosszút állt.

2 megjegyzés: