Újra Ophirban

Quiet time
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ophirban kicsit több mint egy éve jártunk először. Most elhatároztuk, megnézzük a (félig) elhagyott várost, változott-e ott valami.

Nem számítottunk nagy hóra, elvégre a széles völgyekből az erős napsütés hatására a egyszerűen eltünt a hó. Amint elhagytuk azonban Tooelét és bekanyarodtunk a hegyek közé, megjelent a hó.



Ahogy a sziklafalak összehúzódtak, hirtelen magas hófalak közé is kerültünk.

Ophirt pedig teljesen behavazva találtuk. Az út makulátlanul tiszta volt, minden mást azonban vastagon borított a hó. A még itt élő két-három család (meg a sheriff) azonban gyönyörű tiszta úton érhetett haza.

Csend volt. Senkit sem láttunk. A helybeliek vagy dolgoztak vagy csak nyaralni jártak ide, vagy ütközésig csavarták a termosztátot, magukhoz ölelték a macskát és forró teát iszogattak leeresztett redőnyük mögött.
A múzeumba mentünk, ahol elvileg túrákat szerveztek. Elvileg, mert miközben térdig szakadtunk a hóba, láttuk, itt az első havazás óta nem járt senki.



Az ajándékbolt is zárva volt és még a koponya-tanyán sem találtunk senkit.



Aztán feltünt egy hókotróval felszerelt platós terepjáró. A sofőr köszönt, beszélgetett és elmondta, fenn volt a hágónál, letolta a havat, ha akarunk, mehetünk fel. Amikor megtudta, hogy személyautóval vagyunk, valamivel bizonytalanabbul megismételte kijelentését.

Mivel tavaly jártunk már arra, inkább nem mentünk fel a hágó fele, hanem a városkában sétálgattunk. Láttuk, hogy az önkormányzat épületében sem voltak a havazás óta.

Az egyre jobban széteső vasúti kocsi is úgy állt, ahogy egy éve.



Mivel az út mellett annyira nem volt kellemes sétálni, beljebb meg lehetetlen volt eljutni a hótól, inkább visszaüétünk az autóba és elindultunk a szomszéd városka, az Ophirnál is elhagyottabb Mercur fele.