Mercur

Road
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ophir után Mercurba mentünk. Itt is jártunk már, méghozzá akkor, amikor először voltunk Ophirban.

Ophiri tapasztalataink alapján sok hóra számítottunk, bár ennyire nem. Valahogy bevergődtünk a hó alatt levő parkolóba és elindultunk fel a temetőbe.



A csaknem egy évszázada elhagyott temető Mercur leglátványosabb része, már amikor látni belőle valamit. A temetőbe vezető ösvény elején valaki (valami) már járt. Az ő nyomaiba lépkedve könnyedén eljutottunk a temető platójának a lábához. Úttörőnk azonban itt elkanyarodott jobbra a bozótba, mi pedig elindultunk a szűz hóban felfele. Térdig gázoltunk a fehérségben. Yoda megpróbált a tetején futni, szétterpesztette lábujjait és csak úgy suhant a havon. Néha azonban a vékony felszíni kéreg megadta magát a túlsúlyos Mester alatt, ilyenkor az eb eltünt szemünk elől és még akkor is meglepetten pislogott, amire kiásta magát.

A plató tetején már kevesebb hó volt, az erős szél és a napsütés megtette a magáét, alig botlottunk igazán mély hóba.

Húsz évvel ezelőtt a legjobb állapotban megmaradt sírokat körbekerítették kis deszkakerítéssel. Nem tudom, mit akartak megakadályozni, hogy valami bejusson, vagy hogy valaki ki. Mindenesetre most a kis léckerítések voltak a temető leglátványosabb elemei.



Egyetlenegy síron találtunk egy kis karácsonyi koszorút. A dolog azért volt rejtélyes, mert egy év is találtunk egy viszonylag friss koszorút a síron. A sírkövet most hó borította, akkor azonban el tudtuk olvasni a dátumot: 1898. Ki járhat egy sírhoz 110 év elteltével?

A temető elhagyatottabb részében csak a hó finom domborulatai mutatták, hogy nem sima talaj van alattuk és a szelesebb helyeken csak egy-egy kő kandikált ki a hóból.



Ahogy tovább bóklásztunk a hatalmas borókák között, néha lábnyomokat láttunk. Yoda lelkesen követte némelyiket. A nyomok időnként eltüntek egy bokor alatt és néha nem is folyatódtak.



Jó félórás séta után visszaereszkedtünk a parkolóba és elindultunk a bekötőút vége fele. Valamikor itt keresztül lehetett autózni Mercuron, felkapaszkodni a hegyre és egy hágón át visszaereszkedni Ophirba.

Azóta Mercurt felfalta a bánya. A városka teraszát elhordták, a településnek nyoma sem maradt. Azaz megmaradt a temető és egy régi bányaépület egyik fala. Minden más eltünt a fejtésben.



Ha nem olvastuk volna, el se hinnénk, hogy itt 1910-ben tizenkétezer ember élt.

UPDATE: 2019-es látogatás ugyanitt.