Cake
Originally uploaded by ribizlifozelek
Ezt a bejegyzést eredetileg tegnap szerettem volna megírni, de akkor a dátum - április 1 - miatt mindenki viccnek gondolta volna. Pedig komoly.
Tegnap feltúrtam a hűtőt, a tormát kerestem. Közben kezembe akadt egy üveg eperlekvár.
Meglepődtem.
Ebből az eperlekvárból sütöttem októberben valami finomat a diákoknak. Az üveg alján maradt fél centi legvár, azt eltettem és megfeledkeztem róla. Az üvegcse pedig lapult a hűtő sarkában, mint eper a fűben. Átvészelte a takarításokat, a hűtő teljes kirámolását és csak lapult a molé mögött.
Összevontam a szemöldököm, védőn átöleltem a kutyát és szigorúan rászóltam a levárra:
- Kifele!
Nem mozdult. Yoda rettegve bújt hozzám.
- KIFELE!
Semmi.
Azt hittem, hogy apiciny üvegcsében (Great Value) már egész civilizációk fejlődtek ki. Miniatűr hódítók masíroznak az eperlekvár értékesebb pontjai fele.
Mivel a mikrobáknak, baciknak és a penésznek is vannak jogai, összeszedtem bátorságomat, miközben a kutya szűkölve bújt el az asztal alatt, egy határozott mozdulattal letekertem a hat hónapja kinyitott lekvár tetejét.
Eperillat.
Belenéztem.
Csend. Semmi mozgás.
Eperlekvár.
Elővettem egy régi, ócska kést és óvatosan bedugtam az edénybe és kivettem egy darab zselét.
Eperlekvár. Tiszta eperlekvár.
Megkóstoltam.
Eperlekvár.
Megettem.
Eperlekvár.
Nagy dolog a tudomány.
Vajon ha elfogy a kőolaj, akkor ilyen lekvár se lesz többet?
Kész, ezen kifeküdtem :D
VálaszTörlésElképzeltem ahogy a lekvár komótosan kimászik.... :)
CSak azt nem értem a Mester miért nem lépett fel erélyesebben.. :)
A Mester nem szereti az Idegeneket.
VálaszTörlés