5 de mayo

Fort Union
Originally uploaded by ribizlifozelek

Tegnap május ötödike volt.

Május 5 az picit olyan, mint május egy: jó az idő és olcsó a sör. Május 5 emelett egy fontos mexikói ünnep.

Nagyon sok amerikai (kanadai, egyesült államokbeli és mexikói) úgy hiszi, hogy május öt (cinco de mayo) Mexikó függetlenségének ünnepe.

Nem az, de ettől még fontos.

Mexikó függetlenségének napja szeptember 16.
Május ötödikén a Pueblai csatára emlékeznek.

Az 1800-as évek közepéig a mexikói politikusuk úgy vélték, országuk növekedését és - relatív- jólététét tökéletesen tudják európai hitelekből finanszírozni. Idővel egyre nehezebben kölcsönt arra, hogy visszafizethessék az adósságot és biztosítsák az állam működését. Ez a sok kölcsön egy gaz imperialista, tőkés dolog, mert az, aki a kölcsönt adja, szeretné a pénzét kamatosul visszakapni és ezt előre meg is mondja a hitelt felvevőnek.

Mexikó úgy gondolta, a hitelezők messze vannak, meg amúgy is, nem kell egy kis pénzből nagy ügyet csinálni és két évre felfüggesztette a kölcsönök visszafizetését. Mexikó legtöbb hitelét három államtól kapta: Franciaországtól, Angliától és Spanyolországtól. A franciáknál III. Napóleon a régi dicsőség helyreállításán gondolkodott és nem ment bele a hitelek átütemezésébe és diplomaták helyett expedíciós haderőt küldött Mexikóba. Az ötlet az angoloknak és a spanyoloknak is tetszett, úgyhogy ők támogatásukról biztosították a franciákat - pár hónap után azonban kivonták csapataikat Mexikóból és inkább átütemezték az adósságokat.

A franciák folytatták a hadműveleteket. Ebben Mexikó lakosságának egy része is támogatta őket. Mexikóból Habsurg Miksa által uralt császárságot csináltak volna.

Sok mexikói mindent megígért Charles de Lorencez tábornoknak, még azt is, hogy Pueblában mindenki a franciákat fogja támogatni.

1982 május 5-én kiderült, hogy nem.
A 6000 fős francia haderő több rohamot intézett a 4000 mexikói katona által védett erődített város ellen. Arra számítottak, hogy a lakosság majd lefegyverzi a védőket. Lorencez nem is nyújtott megfelelő tüzérségi támogatást az ostromlóknak és várta a csodát.

A csoda nem következett be, a mexikói sereget vezető Ignacio Zaragoza Seguín három ostromot vert vissza, majd lovasságával elsöpörte a francia gyalogságot. A franciák majdnem nyolcszáz embert vesztettek, míg a mexikóiak kétszázat.



Hosszú ideig ez volt az egyetlen komoly mexikói siker a háborúban. Ezért is mondta Juárez elnök, hogy május másodika nemzeti ünnep lesz Mexikóban.
Nem lett.

Mexikón kívül azonban május ötödike a mexikói öntudat ünnepe lett. Olyan, mint az íreknek Szent Patrik napja. A mexikóiak arra is büszkék, hogy kicsi, rosszabbul felszerelt haderejük győzelme segített az Egyesült Államokon. A franciák az amerikai polgárháborúban a délieket támogatták és az esetleges mexikói győzelmet követően tovább haladhattak volna észak fele. (Nem véletlen, hogy a franciákat Mexikóból csak az amerikai polgárháború után sikerült kiverni, ekkor indultak meg az amerikai fegyverszállítmányok és a pénz Juárez megsegítésére.)



A mexikói származású amerikaiak, a chicanók azt is számontartják, hogy a győztes fiatal mexikói tábornok, Ignacio Zaragoza Seguín Texasban született. Egy kis csúsztatással őt tekintik az egyik első sikeres chicanónak.

A mexikóiak, mexikói származásuak ünnepelnek. Az iskolákban transzparenseket állítanak, mindenki az utcán van, szól a vidám mariachi zene, folyik a mexikói sör, sülnek a tacok és a chili fries, a mexikóiak pedig végre büszkék lehetnek arra, hogy mexikóiak.