A halál boltja és völgye

Closed forever
Originally uploaded by ribizlifozelek

A Death Valley előtti utolsó településen voltunk, Beattyben. Beatty szerintem egy kelet-európai enklávé Nevadában. Vagy a környező katonai bázisokól, földalatti atomrobbantásoktól, UFO-jelenségektől valami történt az idő és az épületek szerkezetével, az emberek agyával.

A benzinkút vécéje amerikai mértékkel undorító volt. A porcelán megfekedett a kortól, a padlót ragadó fekete kőlapok borították. Papír volt bőven. Friss is és használt is. A friss egy polcon sorakozott, volt vagy húsz henger. A használt a kagylóban ázott.
A tartály eldugult.

Szükségünk volt egy tekercs ragasztószalagra. Bementem a barkácsboltba. Minden volt itt, amiből egy műszaki talentummal megáldott ember teherautót, repülőgépet, űrhajót építhetett. Nem fotóztam le, egyrészt, mert nem volt nálam gép, másrészt, mert sötét volt. A vaku pedig képtelen lett volna bevilágítani ezt a hodályt.

Ketten ültek a pultnál.
A férfin kovbojkalap, napszemüveg, borosta és térdig érő csizma. Szép, kézműves csizma volt, ezért is tartotta az asztalon - a lábával együtt. A nő szőke volt, magas és álmos.

Mire az első folyosón - ahol csak különböző autókhoz való vezérműláncokat és szíjakat tartottak - végigmentem, elfáradtam. A szomszédos folyosón mentem vissza - itt tartották a generátorokat.

- Segíthetek? - kérdezte a középkorú hölgy.

- Ragasztószalagot keresek.

- Van ragasztószalagunk? - fordult a hölgy a napszemüvegeshez. Lehet, a fickónak atomvillanás égette ki a szemét.

- Van - aztán a fickó tovább nézte a lekapcsolt villanyt.

A hölgy elindult a bolt mélyébe. Elhaladtunk az akkumulátorok mellett, majd a lengéscsillapítók következtek. Itt rejtélyes módon egy szekrényben vetőmagot tartottak, pedig itt semmi sem nőtt.

Egy átjáró előtt álltunk. Nem egy másik dimenzióba vezetett, ahogy tartottam tőle, hanem egy még nagyobb terembe. Itt tartották a szélvédőket, ablakokat és a rugókat. Meg a ragasztószalagokat. Volt vagy hatvan féle.

Találomra levettem egyet. Mivel a kempingfelszerelés nem teljes pillanatragasztó nélkül, kértem azt is.

- Van pillanatragasztónk?

- Mire?

- Műanyagra - feleltem.

- Van!

Szerintem a kommunikációjuk lényege telepatikus szinteken zajlott. A hölgy elindult a bolt mélye fele. Itt kerékagyak és teljesen ismeretlen alkatrészek sorakoztak. Valószínűleg ezekkel javítják az idegenek űrhajóikat.

Egy óriási szekrény ragasztó előtt álltunk.
Találomra levettem egyet és kincseimmel a pulthoz siettem.

- 6.11 - mondta a hölgy. Az órámra néztem. Majdnem pontos volt.

A pulton egy ferdén felragasztott fecnit láttam:
Bankkártyát csak húsz dolláros vásárlás felett fogadunk el.

Ekkor már biztos voltam abban, hogy nem Amerikában vagyok. Itt a 6 centes vásárlást is ki tudom fizetni kártyával. Szerencsére volt készpénzem.
A pultra tettem egy huszast, reméltem, nem túl nagy címlet és, hogy elfogadják, lehet, hogy itt az intergalaktikus dollár a hivatalos pénz. Vagy a fabatka.
A fickó a pénz fele nézett.
Talán űrlény.

- Hogy tetszik Nevada? - kérdezte.

- Nagyon.