Tovább a semmiben

On the road Originally uploaded by ribizlifozelek

Ez az útszakasz rekordot döntött. Nem sokkal azután, hogy elhagytuk Elyt, megláttunk egy táblát az út mentén: NO SERVICES NEXT 165 MILES 165 mérföld. 264 kilométer. Az eddigi rekordot az I-70-es tartotta 174 km-es semmivel. Ez a semmi majdnem egy százassal több volt. Eleinte élveztük: a táj változatos volt, itt-ott még erdőt is láttunk. Ezt nem vártuk volna Nevadától. A nagynéha felbukkanó autók nyugodtan haladtak, nem siettek, ami engem kicsit meglepett, elvégre Ely mellett rendezik az igazi ágyugolyófutamot. Idővel elmaradtak az erdők, a táj sivárabb lett. Nem volt itt semmi. Se farmok, se házak, semmi. Időnként barátságosabb lett a vidék. Láttunk farmokat. A házakhoz végtelenül hosszú bekötőutak vezettek. Benzinkút, kocsma, bolt nem volt sehol. Mi meg mentünk, mentünk és mentünk. A semmi felénél megálltunk pihenni egy parkolóban. Tiszta volt. Elhagyatott. Úgy éreztük, kihalt az emberiség - vagy tíz éve - és csak mi maradtunk hárman. Az asztalokról mállott a festék, pár halódó, védőkerítéssel körbevett bokor kétségbeesetten próbált megkapaszkodni a talajnak csúfolt valamiben. Minden asztal mellett kis grillező állt. El nem tudom képzelni, ki az, aki önszántából itt megáll és megsüt egy szelet húst. Vagy zöldséget. Vagy bármit. A grillezők mellett gondosan felhasogatott tüzifát találtunk. Nem mertem megérinteni, féltem, elporlik. Yoda maradék vizét két bokor között osztottam szét. Legszivesebben elővettem volna a csomagtartóbol az kétgallonos vésztartalék vizeskannát és meglocsoltam volna a tengődő növényeket. Itt már fújt a szél. Homokot rágtunk. Az autót is meg-megdobták a szélrohamok. Hamarosan nem tudtunk a megengedett hetvennel menni, először 65-re, majd néha hatvanra vettünk vissza. Mentünk és mentünk. Elhaladtunk az Extraterrestrial Highway leágazása mentén, de ezúttal azt a semmit kihagytuk, majd legközelebb. Aztán 165 mérföld után visszatértünk a civilizációba. Tankoltunk. Csokit vettünk és mentünk tovább. Még szelesebb lett az idő. Haldokló bányavárosokon haladtunk át - ez talán nem is Amerika volt. Rozzant autók, rozzant házak, rozzant helyek. Hihetetlen boltok, ahol a tulajdonos valószínűleg az óvatlan vendégeket feldarabolja és elfogyasztja. Aztán tábla: California. Egy dombtetőn voltunk. Lenéztünk a semmibe, előttünk egy még kietlenebb völgy bukkant fel. Death Valley..