Só-só-só

Salt flats
Originally uploaded by ribizlifozelek

Utah határán álltunk meg először. Többször elautóztunk errefele, egyszer meg is álltunk itt, de a hely állandóan izgatta a fantáziánkat.

Amikor négy éve először érkeztünk Salt Lake Citybe, akkor láttuk először a Sósivatagot (vagy Sóssivatagot). Akkor egy hosszú autós körutazás vége fele haladtunk át rajta. Megdöbbentünk és féltünk. Sehol semmi, csak a só, a pusztaság és a fehér asztalsima valami.

Az út mentén táblák: állj meg, ha elálmosodsz. Mi siettünk, hogy Salt Lake Citybe érjünk.

Most jártunk egyet a són. Abszurd. Olyan látvány, mintha hó lenne, várom, hogy puha és hideg lesz lefagy a szandálos lábam. De nem. Kemény. És SÓS.

Picivel arrébb egy aszfaltút vezet a sóba: itt van a gyorsulási pálya. A pálya ugyanolyan só, mint a többi. Meglepő, hogy már a huszadik század elején gondoltak arra, ebből gyorsulási versenypályát kell csinálni. Igaz, akkor még kerékpárokról volt szó. Azóta repülőgépeket megszégyenítő sebességrekordok születtek itt.

A kristálytiszta levegőben, a tükörsima són megszüntek a távolságok. A pöttynek látszó emberek alig pár tucat méterre voltak, a kőhajításra levő hegyek meg több tíz kilométerre magasodtak.

Mi meg csak néztük a sót és titokban megnyaltuk.

Valóban sós volt.