Gazdagok vagyunk - Schossberger kastély

Schossberger Mansion
Originally uploaded by ribizlifozelek

Sírni volna kedvem.

Többször olvastam a turai Schlossberger kastélyról, most volt egy szabad délutánunk és ledöcögtünk. Péceli kirándulásunkkor tavaly nyilvánvalóvá vált, hogy a kaotikus pesti agglimeráció az Amazonas őserdejéhez hasonló. Csak az őserdőben az ember tudja, mire számíthat.

Mi többek között ilyen kastélyra nem számítottunk. Pozitívum volt, hogy a faluban kitáblázták a kastélyt. Ezzel többet tettek, mint a fél ország együttvéve. (Azt hiszem, sok helyen az az általános mentalitás, hogy az odavalósiak úgyis tudják, hova kell menniük, a többieknek meg mindegy.)



A kastély bejáratánál egy lakókocsiban lakó őr fogadott minket. Kifizettük a belépőt és megtudtuk, hogy az épületbe és a parkba saját felelősségünkre megyünk, ne másszunk fel sehova és ne csináljunk manökenfotókat magunkról. Ez utóbbit készségesen megígértük. Yodának hercig a szakállkája, de azért a szexitől távol áll.



A kastélyban megértettük azt a saját felelősségre dolgot. Általában felmászunk ahova lehet, de most a józan ész azt mondta, hogy sikítva szaladjunk el, mielőtt ránkdől. Persze erről szó sem volt, csak apróbb vakolatharabok hullottak a plafonról, ahol meg nagyobb elemek eshettek volna a fejünkre, oda kis zöld hálókat feszegettek ki.

A cukorbáró Schossbergerék Ybl-lel építették fel kastélyukat. A Mester közben fél kézzel az Operát rakta össze, így néha az összhatás is hasonló. Talán csak a kastélyra négyzetméterre vetítve több pénz volt



A hajdan gyönyörű, fényes festés lepergett és csak nyomokban bukkant elő. A világítóaknák, amiken keresztül tükörrendszer világította meg a kastélyt, eltüntek. Semmi sem volt benn, csak doh és pár fotó arról. hogy milyen volt mindez régen.

Az emeletre nem akartunk felmenni. A végén még lejárót szakítottunk volna a födémeken át a pincébe. Az épületet nemcsak a gombák, a víz és az ember ostromolta, hanem a növények is, melyek bekúsztak a csorba ablakokon és lassan elkezdték újra birtokba venni a pálmaházat.



A park elvadult. Az elburjánzó növényzet az egész kastélyra igényt tartott. Mi csak álltunk döbbenten.

A háború után a tulajdonosoktól elvették a kastélyt, amiben iskolát rendeztek be. Szerintem nagyon izgalmas lehetett itt tanulni. Aztán az épületet valamiért megkapta a Lapkiadó és ettől kezdve elhagyták.

A rendszerváltás után eladták,a tulajdonos pedig szembesült azzal, mennyibe kerül egy kastély. Most csak áll, elhagyatva és várja, hogy összedőljön.