Szekszárd - szeretem

Szekszárd
Originally uploaded by ribizlifozelek

A már menetrendszerűnek mondható kalocsai látogatás után elmentünk Szekszárdra.

Kiváncsi voltam az M9-es hídjára és az épülő M6-osra, nomeg Szekszárdra, ahol nagyon rég jártam.

Nagyon kellemes meglepetésben volt részünk. A belvárosban parkoltunk le. A parkoló fizető volt - furcsa mód ezt jó ómennek tekintettem, úgy gondoltam, hogy akkor csak jobb lehet, mint Kalocsa, ahol a székesegyház árnyékában is ingyenes a parkolás. (Ezt nem azért mondom, hogy ott legyen fizetős, attól nem lesz több látnivaló.)



Talán mert nagy volt és fehér, először a levéltárbe kukkantottam be. Az épület le sem tagadhatta volna, hogy Pollack tervezte. Egyszerű volt és szép. Az udvarán unatkozó kolostorromra ránézve megtudtam, hogy Béla király udvarában is használták már a betont.



A levéttár melletti kertben bolyongva aztán megláttunk egy szobrot, ami már önmagában eldöntötte, érdemes volt ide eljönni. Tudtam, hogy itt van ez a szobor, de más dolog tudni valamit és más dolog látni a saját szememmel.



A Borkútból néha bor is folyik, most azonban száraz volt és poros. Ennek ellenére nagyon tetszett. Szerintem kevés ilyen szobor van a világon. Megemeltem nem létező kalapomat a szobrász, Szatmári Juhos László és a városi tanács merészsége előtt. A nehezen félreérthető pózban összefonódó Bacchus (vagy Dionüszosz) és a nimfa kettőse szerintem önmagában tömegeket vonzhat ide. Még csak bor sem kell csepegjen a szoborból hozzá.



A következő meglepetés akkor ért, amikor elindultunk lefele a sétálóutcán: mindenütt teraszok, kávézók, vendéglők, borkostolók, vinotékák.



A főutca parkok laza sorában folytatódott. Csak sétáltunk, sétáltunk és egyre jobban tetszett a városka. A sétálóutcát szegélyező épületek nagyon szépek voltak, nekem különösen a Német Színház tetszett.



Belenéztem a tetején lévő üveggömbe is, de nem lettem okosabb.

Önkéntelenül is Kalocsával hasonlítgattam magamban össze Szekszárdot. Kalocsán főleg aszkéta egyházfiak szobrait csodálhattuk, itt sokkal több életet találtunk. Eleve itt volt a szerelmes borkút, de a kötelező Babits szobor közelében megláttuk Háry Jánost is.



A parkban még a kockaszínház épülete is kedves volt. Amikor pedig kiderült, hogy a nyílvános vécé ingyenes - és tiszta és van folyékonyszappan meg törülköző benn, végképp elolvadtam. Ilyen kevés kell a turista boldogságához, kedves városka, jó kávé a hűvös teraszon, pár látnivaló és tiszta mosdó.

A kilátó már csak hab volt a tortán. Ha lesz még egy kis időnk itthon, ide mindenképp visszajövünk.