UMFA - múzeumi délelőtt

UMFA
Originally uploaded by ribizlifozelek

A szépművészeti múzeumba nagyon rég el szerettem volna menni. Nem igazán tudtam, mit várjak ettől a múzeumtől. Salt Lake City sok mindenről híres, de ezek között a híres dolgok között a múzeumok nem szerepelnek előkelő helyen.



A múzeum szép volt és kiállítások is voltak benne. Meg műtárgyak. Az időszaki kiállításokkal kezdtem - eleinte ambiciózusnak tűnt a terv, de az első kiállítást nagyon gyorsan végigszagoltam: a selyemútról szólt és legjobbak a kiállított és szagolható fűszerek voltak.

A múzeum különben nem vitte túlzásba a magyarázó szövegeket, hagyta, hogy a tárgyak magukért beszéljenek.



Általában beszéltek, főleg az indián gyűjtemény. Nagyon jó amerikai cuccai voltak. A kiállítás szervezői tárgyakkal se akarták túlterhelni a kiállítást. A központi tér az egyik legnagyobb üres tél volt, amit láttam:



Nem volt benne semmi, csak pár pad és festmény. A minimalista csarnokba fel kellene lógatni valamit, például egy óriási pillangót. Vagy pipát.

Az indián-cuccok mellett a festmények is jók voltak, Nem voltak élvonalbeli festők, de minden korból akadt egy-két jobb kép.



Egy eldugott sarokon át egy másik időszaki kiállításba jutottam, ahol szupertitkos katonai objektumokról készült művészi fotók voltak. A fotók művészi voltát az az egyszerű tény biztosította, hogy harminc-negyven kilométerről készítették őket teleszkóppal, amitől úgy néztek ki, mint egy impresszionista festmény, csak felismerhetetlenbbül.



Szeretem az UMFA-t, nem egy nagy múzeum, de aranyos, nekem tetszett. Főleg úgy, hogy egyedüli látogató voltam az épületben. Az első látogatók akkor érkeztek, amikor kiléptem a kapun.