Saltair
Originally uploaded by ribizlifozelek
Délelőtt elmentünk Yodával kirándulni - olyan helyet kerestünk, ahol nincs minden felsózva fél centi átmérőjű sórögökkel és ahol sétálhatunk egyet. Yoda kis tappancskái ugyanis érzékenyek a sóra, a Princess meg gyűlöl cipőt húzni.
Valamilyen oknál fogva úgy véltem, ott lesz kevés só, ahol mindenki azt várná, hogy rengeteg van: a Nagy-Sóstó partján.
Igazam lett. Ott csak a vízben volt só, az úton nem.
Egy autót láttam csak az úton, egy Chevy Suburbant, aminek gazdája látván az út állapotát, egyből visszafordult. Mi Yodával tovább mentünk.
Először a valamikor Saltairbe tartó elhagyott villamoskocsinál sétáltunk egyet. Hiába voltunk kőhajításnyira Salt Lake Citytől, óriási volt a hó, rettenetesen hideg volt és úgy nézett ki, legalábbis Grímsey szigetén vagyunk.
Alig egy órát mászkáltunk, de elég volt - hazamentünk. Yodának a kirándulás alatt annyira kihült az orra, hogy kénytelen volt a fenekébe dugni, hogy felmelegedjen. Mivel én közel sem vagyok ennyire hajlékony, inkább ittam három forró kakaót.
Yoda minden alkalommal a fenekébe dugja az orát s a gazdi???
VálaszTörlésIrtam, en nem vagyok olyan hajlekony.
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlésEzt kitoroltem.
VálaszTörlésMimóza lélek ,vagy lefagyott a nagy hidegben a humorérzék is???
VálaszTörlésNagyapam azt tanitotta, ilyenkor annyit kell mondani, a 'Tiedtol mar nem volt hely'.
VálaszTörlésDe hat en egy mimoza vagyok :)
A nagytatáknak mindig igazuk van,azért élnek olyan sokáig
VálaszTörlés