Baptist, a sírásó - egy vadnyugati történet

Antelope Island
Originally uploaded by ribizlifozelek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három bandita. A történet igazából nem róluk szól, hanem egy sírásóról. A banditák csak epizódszereplők. Statiszták. Annyi közük van a mai történethez, hogy a sírásó temette el őket.

A sírásónak kevés barátja volt. Lehet, foglalkozása miatt. Baráti társaságban az emberek gyakran a munkájukról mesélnek és bizonyára morbid lett volna végighallgatni, ahogy Jean vagy John Baptist a sírásás részleteiről értekezik.



Ismerőse, munkája miatt, sok volt. Szorgalmas, pontos embernek tartották, aki mindig időben és megfelelő mélységűre ásta ki a gödröt.

Néha megjegyezték, hogy ahhoz képest, hogy ő Salt Lake City első és egyetlen sírásója, egész jól él. Kétszobás háza volt, elegánsan öltözött. (A fotó illusztráció.)



1862-ben Baptist munkakapcsolatba került a három banditával. Lot Huntington, John P. Smith és Moroni 'Rone' Clawson békésen rabolgatott a Salt Lake City melletti hegyekben. Egy napon, nem sokkal egy postaállomás kirablása után találkoztak a kormányzóval a Little Dell mellett.



A banditák hívő mormonok voltak és mélységesen felháborította őket a kormányzó sok házasságon kivüli kapcsolata. A megbotránkozott rablók alaposan összeverték a bűnös körmányzót.

A mormon vezetés persze ezt nem tűrhette. A Puszító Angyal is felháborodott. Porter Rockwell ekkor már korosodott, 52-53 éves lehetett, de ez nem gátolta meg abban, hogy a banditák után eredjen.

A banditák eleinte bizonyára kinevették Portert, mit akar ez a vén csont? Ők hárman voltak állig felfegyverezve.



Az Angyal azonban gyorsan utolérte őket a hegyekben. A banditák tüzet nyitottak, Porter visszalőtt, Huntington meghalt. Két társa megadta magát. Arra gondolhattak, hogy a börtönből majd megszökhetnek, Porter elől azonban nem.



A börtönben gyorsan szervezni kezdték a szökést, majd akcióba léptek.
A börtönőrök azonban nem szerették a pluszmunkát, a menekülő rabokat és halomra lőtték őket.

Clawsonért jelentkezett egy távoli rokon, kifizette a temetés költségeit. Smitht Salt Lake City városa temetette el. Egy istenfélő seriff fizetett egy halotti leplet a fickónak. A sírásó, Baptist pedig szorgalmasan eltemette őket.



Néhány hónap múlva a lövöldözés híre elért a keleti partra Smith testvéréhez, aki elutazott Salt Lake Citybe. Smith exhumáltatta testvérét.

Ekkor tört ki a botrány.
A bandita ugyanis meztelenül feküdt a koporsóban és hason.

- Nem ismerem a mormon temetési szokásokat, de ez nagyon fura - mondta állítólag a testvér.

A rendőrség nyomozni kezdett. Az emberek felháborodtak. A sírásó gyanús lett. Lakásában hatalmas ládákban rengeteg ruhát találtak. Dobozokban a holtakkal eltemetett tárgyak kerültek elő. Baptist miután lelkiismeretesen eltemette az elhunytakat, éjjel lelkiismeretlenül kiásta és kirabolta őket.



Hamarosan szörnyű pletykák kaptak lábra, Baptistot a sírrablásnál sokkal fertelmesebb bűnnel vádolták. A férfi kiásta a halottakat és eladta a tetemeket orvosoknak, hogy felboncolják őket.

Ekkor Baptistot már több seriff őrizte, a feldühödött emberek ugyanis meg akarták lincselni a sírrablót.

A bíró tudta, sírrablásért nem ítélheti halálra a bűnöst és egy lincselést sem támogathat ezért egyedülálló ítéletet hozott. Baptistot kitették a Nagy-Sós-tó egy magányos szigetére.



A Fremont-szigeten nincs forrás, nincs árnyék, nincs ember, csak pár tehén és néhány bagoly.

Baptistot magárahagyták.

Három hónap múlva a törvény pár embere csónakba ült, hogy megnézze, mi lett vele.

A sziget üres volt. John Baptist szőrén szálán eltünt. Volt, aki azt mondta, kiúszott a partra. Mások szerint az ördög ragadta el a lelkét. Harminc évvel később aztán találtak egy láncokkal összekötözött csontvázat a tóban.

Lehet, Baptist volt.
Egyesek szerint ma is ott kísért a Fremont-szigeten és csak a begyöpösödött, maradi emberek mondják azt, hogy bagolyhuhogást hallani ott éjjelente.


View Larger Map