speech lab
Originally uploaded by ribizlifozelek
Felemelő pillanat, amikor a nyelvész-antropológus terepmunka során találkozik az addig ismeretlen törzzsel, elszívják a békepipát, majd a fűszoknyás lányok és a törzs vénei a tudóssal beülnek a sátorba és a kutató nekilát lejegyezni az addig ismeretlen nyelvet.
- Grzsbkgrflgjrieogndfr - mondja a főnök és a nyelvész nem tudja, most megkapja-e a legkisebb lányt (fiút) a fele királysággal, vagy megeszik ebédre, ha ránéz a legkisebb (és fiatalkorú) herceg(nő)re.
A fonológiatankönyvekben rengeteg olyan feladat van, amikor egy fonológiai (IPA) jelekkel átírt szöveget kell tanulmányozni. A legtöbbször a diák (doktorandusz, bárki) látja a leírt szöveget, sőt, sokszor annak a nyelvét is ismeri. Egyértelmű, hol vannak a szóhatárok, hol végződik a mondat, mi a kérdőszó.
Bezzeg amikor a főnök azt mondja, hogy Grzsbkgrflgjrieogndfr abból nem derül ki, hogy melyik a herceg(nő) és melyik a lánykérés vagy fiúkérés és a fele királyság.
A spektrogramon sem különböztethetők meg a szóhatárok: minden egybemosódik. (Konyhanyelven a spektrogram a hang -jel- vizuális megjelenítése: ezt mutogatja a Helyszínelőkben a számítógépes zseni, amikor az érthetetlen zörejből megmondja, ki a gyilkos.) Valamivel könnyebb a helyzet, ha az adatközlő nyelve ismert és a kutató beszél ezen a nyelven. Akkor lenne igazán egyszerű a feladata, ha anyanyelvi szinten ismerné a lejegyzendő nyelvet, ez azonban utópia. Nem lehet minden egyes nyelvre anyanyelvi szinten beszélő nyelvészek hadát ráállítani - azt kell elérni, hogy akármit is mond az adatközlő, azt a kutató le tudja jegyezni.
- Grzsbkgrflgjrieogndfr.
Ezért is készült egy feladatsor, ami sokunkat legalább annyira megizzasztott, mint a nyelvészt a főnök kérdése. A feladatsor nyelve a magyar lett. Nem mintha nehéz lenne, aki a sosonival és a sziúval meg a főnökkel bírkózik, azt ilyesmi nem riasztja vissza, hanem mert ezt szinte egyik diák sem ismeri. Mi meg egyszerűen meg tudtuk csinálni a feladatsort.
A beszélők szavakat, mondatokat olvasnak fel. Mindent kétszer mondanak, mert úgy egyértelműbb. (Első nehézség: kétszer egymás után ugyanúgy mondani valamit.) Órákon, napokon át lettek felvéve a szövegek. Az adatközlők ott ültek a nyelvi laborban és olvasták a végtelen hosszúnak tűnő monoton szövegeket.
Pár éjszaka ráment a vagdosására, a webes felület megszerkesztésére és az adathalmaz összelinkelésre. Borzalmas és monoton volt összerakni és rengetegszer végighallgatni ugyanazt.
Szerintem mindannyian többször ébredtünk verítékben úszva azt ismételgetve, hogy sárgarépa, sárgarépa
Az egész munka nem arról szól, hogy a feladatok megoldói megtanuljanak magyarul. Valami biztos ragad rájuk, de ez olyan, mint az út pora. Nem ez volt a cél és nem ezért készült a feladatsor. Ha valaki közben megjegyzi magyarul, hogy Annának a kutyája, egészségére. A szövegek nincsenek lefordítva. Pont azért, hogy hallás, leírás útján elemezzék a diákok a különféle szintaktikai, morfológiai szerkezeteket. Nem mindegy, hogy a fele lánya vagy a fele királysága, vagy a fele lába. Vizsáljhaták a prozódiát kijelentő, kérdő mondatokban, foglalkozhatnak a formánsokkal, stb.
Most, hogy kész az adatbázis, a diákon a sor: szenvedjenek vele. Az adatsor itt érhető el. A 'gyerekek' meg csak ülnek és remegő szájjal próbálják lejegyezni, amit hallanak. Végre nem nekünk vannak rémálmaink.
vaj-baj
VálaszTörlésháj-báj
:)
Jóvolt :)
Nagyon klassz volt. :) Mint mindig! :)
VálaszTörlésPyry... jaj...
VálaszTörlésTinkmara, koszi.