Mókusok a városban I

Hello...
Originally uploaded by ribizlifozelek

Először Bostonban szembesültem először az amerikai városi állatvilággal. Verebet, sólymot, rigót, menyétet, patkányt és egeret rengeteget láttam otthon is. Bécsben és Londonban találkoztam pár szürkemókussal. Az igazi városi mókusparadicsom azonban Amerikában van.



Itt sokkal kevesebb a kóborkutya, a kóbormacska. Az ember tömeges jelenkéte csak két-háromszáz éves. Emiatt vidéken és az urbanizált területeken is sokkal több a vadállat, illetve az emberrel együttélő vadállat, mint a mosómedve és a mókus.

Mosómedvékkel sosem kötöttünk igazán mély barátságot. Mókusokkal azonban igen. Northfieldben, Minnesotában kezdtük el etetni rendszeresen a rágcsálókat. Kitettünk a teraszra egy kis napraforgómagot. A mókusok meg jöttek, sorba álltak és ettek, ettek, ettek.



Telente 11 kilós kiszerelésben vettük a szotyit, mert hát Minnesotában hideg van. Havonta vettünk egy zsákkal. A mókusok havonta ettek egy zsákkal. Többel is ettek volna, de annyit nem adtunk nekik. Két év alapos mókusfigyelés után több következtetést vontunk le:

1. Minden mókus aranyos.

2. A mókusok tanulékonyak.

3. Egy mókus addig eszik, amíg el nem zsibbad az állkapcsa.

4. Egy mókus álkapcsa sosem zsibbad el.

5. Jóllakott mókus nincs.

(folyt köv)