Bezzeg az őseink sokáig éltek... II

Yosemite National Park
Originally uploaded by ribizlifozelek

A hetvenes években egy lelkes amerikai hátizsákkal beutazta a Föld legkevésbe vendégmarasztaló helyeit. Elhajózott a januári postahajóval valami kis sziklára, aztán postafordultával - két-három hónap múlva - továbbállt.



Utazásai során végiggyalogolta Grönlandot is. Egyik nap két gleccser között összefutott egy helyi emberrel, aki egész életében egyedül élt kis kunyhójában a hegyekben. Az ember azt ette, amit vadászott és megtermelt.

- Mit gondolsz, hány éves vagyok? - kérdezte az utazótól.



Az utazó rutinos volt, nem vágta rá egyből, hogy hetven, mert hát annyinak nézett ki a vendéglátója, hanem megpróbált udvarias lenni. Végimérte az embert, látta, hogy ugyanannyi szeme van, mint foga, igyekezett nem beleszippantani a levegőbe, mert hát nem volt min vizet melegíteni a mosdáshoz és azt mondta:

- Ötvenöt-hatvan?

A vendéglátó vérben forgó szemekkel pattant fel, habzó szájjal csőre töltötte puskáját, az utazó meg rémülten menekült.

Az ember harmincöt éves volt.



A várható élettartamról szóló bejegyzés kapcsán felvetődött, hogy a természeti népek tovább élnek-e, mint civilizált társaik. A 'primitív' társadalmakban kisebbek az osztálykülönbségek, általában kevesebb a háború, energiáikat nem köti le a piramisépítés, tehát lehet, tovább élnek.



A helyzet azt hiszem, nem ennyire egyszerű. A természeti népek esetében a gyermekhalandóság ugyanakkora vagy nagyobb volt, mint a 'civilizáltakéban'. A betegségek ugyanúgy tizedelték őket. Étrendjük sem volt jobb, mint a szervezettebb társadalmakban élőké: ők is azzal voltak elfoglalva, hogy éhen ne haljanak. Ők is azt ették, ami épp elérhető volt. Higéniás viszonyaik sem voltak jobbak.



A Colorado-fennsíkon egykor virágzó anasazi (pueblo) civilizáció nem háborúzott. Alig kerültek elő betört fejű polgártársak csontjai, nincsenek felgyújtott, kirabolt romvárosok vagy ostromra utaló nyomok.

A pueblók lakói azonban ritkán élték meg negyvenedik életévüket. Átlagéletkoruk 25-30 év volt. A negyvenéves matuzsálemek sem voltak szerencsések: harmincéves korukra valószínűleg tövig lekoptak a fogaik. A kézi gabonamalmok örőkövei gyorsan koptak és a kőpor, szilánkok bekerültek a liszbe és folyamatosan pusztították a fogakat.



Az apokalipszis lovasai közül szerencsés esetben a természeti népek háborúval nem találkoznak, de a többiek alaposan megtizedelték őket.

Valószínű, hogy két-három-négyszáz évvel ezelőtt kevesebb ember halt meg rákban és szívbetegségben hetvenévesen - harmincévesen ugyanis elvitte őket egy nátha vagy a himlő.