Optimistic squirrel
Originally uploaded by ribizlifozelek
Amióta elkezdtünk mókusokat etetni rájöttünk, ezek a rágcsálók nagyon tanulékonyak.
Azok a mókusok, akik turisták által frekventált helyen élnek, hamar megtanulták, hogy a nagydarab kétlábútól nem kell félni. A kétlábúnál ugyanis majdnem mindig van ennivaló. Kicsit olyan ez, mint egyes fejlődő országok hozzáállása a turizmushoz: a turistának mindig sok pénze van és a turistát meg lehet (kell) kopasztani.
A mókusok is feltételezik, hogy a turistánál van mogyoró és, hogy a turista fog adni nekik mogyorót. Bostonban az egyik szőrös éhező, miközben egy mogyoróért pózoló kollégáját fotóztam, felmászott a lábamra, hátha közelebb jut a mogyorókhoz (azokhoz, akik a kabátzsebemben voltak).
A mókusok azt is megtanulták, hogy az emberek, turisták szeretik lefotózni őket: az a mókus, amelyik jobban pózol, sikeresebb, mert több mogyorót kap. Minnél kevésbé félős egy mókus és minnél jobban tudja előadni az éhező állatkát, annál többet eszik. Az éhező lényt akkor is tökéletesen tudják előadni, ha ők a világ legkövérebb mókusai.
Northieldben a mókusetetés nem volt általános. Az emberek észre se vették a mókusokat, vagy egyszerűen nem vettek róluk tudomást. Ha elmondtuk, hogy mi etetjük őket, kicsit furcsán néztek ránk.
- Mókust etetni?
A helybeliek énekesmadarat etettek, macskát tartottak, de valahogy a mókus hiányzott az etetnivaló lények listájáról. A mókus sokak szemében a gyűlölt ellenfél volt, aki kieszi a madáretetőből a kis tollasok magjait. (Mókusbiztos madáretető NINCS, aki ilyet árul, szélhámos.) A northfieldi mókusok tehát nem tudhatták, hogyan kell aranyosnak lenniük. Pár hét után azonban rájöttek, hogy azok az állatok kapnak több csemegét, akik kedvesebben vigyorognak és éhezőbb pofát vágnak. Megtanulták, tőlünk így kaphatnak több eleséget.
A mókusok természetes kiválasztódásában szerepet játszó tényezők sorába egy újabb lépett. Eddig azoknak a mókusoknak volt nagyobb esélyük, akik gyorsak, okosak, erősek, óvatosak. Ennél a populációnál az óvatosság háttérbe szorult. Azoknak a mókusoknak lett nagyobb esélyük a túlélésre, akik aranyosak.
Jó kis sztori és szuper fotók, gratulálok! :)
VálaszTörlésSajnos én nem jutottam pár méternél közelebb hozzájuk. De azt látom, hogy tényleg tanulékonyak.
mókuspárti vagyok, de egyszer hallottam, hogy a mókus is csak egy patkány csak jó a marketingje. :)
VálaszTörlésItt is rengeteg van, vicces figyelni őket de etetni még nem volt lehetőségem.