A smelt s(z)aga

Smelt
Originally uploaded by ribizlifozelek

A smelt egy apróhal. Először azt hittem, a smelt szó azonosítása a smell (szag, bűz) szóval puszta népetimológia. Jól hangzik, jól hangzik, de nem igaz.

Pedig az.

A smelt a Nagy-tavakban él (bűzlik).



Ez a hal snecinél és a gupinál nagyobb, 4-5 centis hal a kevés édesvizi hal egyike, amit a legtöbb szupermarketben kapni lehet. A másik a pisztráng. A pisztráng sokkal népszerűbb, mint a smelt és sokak szerint okkal. Valamiért viszont nem olyan lenézett hal, mint a ponty. Nem drága hal, egy font smelt nagyjából két dollárba kerül.



Karácsonykor nem vettük észre a smeltszagot. Megvettük a halakat és mentek is a levesbe, idejük sem volt szaglani. Most azonban a halak egy napot érlelődtek a hűtőben. Ártatlan vagyok és naív. Nem tudtam, a hentes miért csomagolta bele a smeltet ennyi zacskóba.

Amikor kibontottam a zacskót, a benne levő zacskót, az abban levő zacskót és az azon belüli hermetikusan záró papírcsomagolást, határozott késztetést éreztem arra, hogy a halakat azonnal kidobjam. Jó, nem azonnal, előbb hánytam volna egyet.



Nemcsak naív vagyok, hanem kitartó is. A halakat visszacsomagoltam és kerestem egy jó receptet. A legtöbben azt írták, hogy a smeltet olajban kell kisütni, az olaj elnyomja a szagát. Jól meg kell fűszerezni, de vigyázni kell arra, hogy a hal ízét el ne vegyük a fűszerekkel (csak a szagát).

Egy csésze lisztbe belekevertem egy kevés kajenborst, sok pirospaprikát és mustárport. Ezekbe belehengergettem a halakat, majd kisütöttem őket.



Mire végeztem, egyáltalán nem volt szaguk.
Vagy a bűztől elvesztettem a szaglásomat.

A snecik azonban finomak voltak.