Belga kagyló - belga történet

Belgian Mussels
Originally uploaded by ribizlifozelek

Belgium szerencsés ország - talán mert a belgák tudták, mikor, hova álljanak. Még az EU parlamentje is ott van időnként.

Valahogy általában a belgák jól választottak. Akkor is jól választottak, amikor nemzeti ételeik sorába felvették a kagylós dolgokat (lásd lenn).

A sok jó döntéshez szerencse is kell, de nekik gyanusan sokszor volt szerencséjük. Szerintem ez a kis ország egy tökéletes példa arra, hogy a földrajzi helyzet, a vezetés neveltetése, döntéshozó politikusok kulturális háttere sem határozza meg feltétlenül előre egy ország sorsát.

Erre azt hiszem, az I. világháború egész jó példa.

Miután mi mindent megfontoltunk és meggondoltunk, a nyugati hadszintéren is megkezdődött a háború. A németek úgy gondolták, a semleges Belgiumon át tökéletesen hátba lehet támadni az angolokat és a franciákat. A belgák királya, Albert német származású volt. Felesége, Erzsébet királynő bajor születésű volt. Egyértelműnek tűnt, hogy a belga vezetés engedni fog a német kérésnek.



Albert, a belgák királya meg is kapta a német ultimátumot. Az uralkodó elgondolkodott.
- Ha nem engedjük át a császár hadseregét és ellenkezünk a császárral, akkor hadszintér leszünk - mondta a német lobbi - A németek lerombolnak minket.
- Ha átengedjük a németeket, a franciák és az angolok rombolnak le minket - mondta a francia lobbi.
- Kis ország vagyunk, nem tehetünk semmit. A földrajzi helyzetünk miatt esélyünk sincs beleszólni a sorsunkba. Nincsen remény, nincsen remény - mondta a defetista lobbi.

A király tovább gondolkodott, majd - valószínűleg - hivatta a német követet:

- Belgium az egy ország és nem egy országút - mondta a követnek.



Albert riadóztatta a hadsereget. Természetesen a belga haderő nem tudta megállítani a németeket. De lelassította őket annyira, hogy az angoloknak és a franciáknak legyen idejük felkészülni a bekerítésre.

Eleinte úgy tünt, a német lobbinak igaza lesz. A belga hadsereget elsöpörte a túlerő, az évtizedek óta érlelt haditerv, visszavonulni az anwerpeni erődrendszerbe, kivitelezhetetlen volt. A belga haderő visszaszorult egy pár négyzetkilométeres területre és ott is maradt négy évig.

A király vezette a hadsereget. Fia a fronton szolgált. Felesége, a német születésű Erzsébet a frontkórházban dolgozott.

A németek négy év múlva elvesztették a háboút. Belgium hadszintér lett, az országot jórészt lerombolták - de az állam túlélte a világháborút. Léte nem került veszélybe és Belgium a győztesek között volt. (Hogy mi történt a vesztesekkel, közismert.)


Ez az egész történet nekem kagylókészítés közben jutott az eszembe.



- 1 kg feketekagyló
- 2 sárgarépa
- másfél pohár fehérbor
- fél fej hagyma
- 1 szem fokhagyma
- 1 gered (1/8ad) citrom
- 1 babérlevél
- vaj
- só



A vajon megpárolom a hagymát, a fokhagymát és a répát. Belöntöttem a bort, belehullajtottam a babért, a sót, a borst és a citromot. Felforraltam. Beleszórtam a kagyló felét.



Amikor kinyiltak, kiszedtük a kagylót és beleszórtuk a második adagot. Mire elfogyott az első adag, elkészült a második.

Nagyon finom volt. Mi is jól döntöttünk.