Barcelonai reinkarnáció

Barcelona
Originally uploaded by ribizlifozelek

Ma este Yoda macskát kergetett. Nem engedem, hogy a Mester békés és nála kétszer nagyobb macskákat hajkurásszon. Néha azonban a véletlenek szerencsés - vagy szerencsétlen - összjátéka nagy kergetőzésbe torkollik.

Ha cicához közeledünk, rövid pórázra fogom a Mestert. Ma este azonban igazi Csizmáskandúrba botlottunk. Szó szerint: amikor meglátott minket, eltünt. Azt hittem, kihasználja a köztünk levő nyolc métert és eloldalog. A kandúr azonban meglapult - hiába volt Yoda rövid pórázon: harminc centi nem távolság. Csizmáskandúr négy lába nyolcfele szaladt, ahogy Yoda megpróbálta elérni.

Eszembe jutott,macskarajongó barcelonai főbérlőm, aki legszívesebben minden macska mellé testőrt állított volna.

Általában viszonylag későn, hét-nyolc fele értem haza. A sarki pékségben még vettem egy friss - meleg - franciakenyeret, amihez kaptam ajándékba egy tűzforró bucit is. Még vacsora előtt a bucit megkentem vajjal, rácsorgattam egy kis aragóniai vadvirágmézet és megnyugodtam a hosszú nap után. Most kaptam egy haveromtól egy különleges, kemény házikolbászt is. Ezt szándékoztam megcsinálni egy kis csicseriborsóval.

A ház szűk lépcsőházában nem is tudtam, mire gondoljak. A ropogós bucira és a mézre vagy a kolbászra és a csicseriborsóra.

Ahogy belépten a lakásba, rájöttem, aznap este nem lesz se kolbász, se mézeskenyér.

Sötét volt, csak egy zseblámpa világított. A zseblámpát M. a hangtalan énekesnőbe oltott latintanár főbérlőm tartotta a plafon fele. A létra egy kezet világított meg, amint eltünt a mennyezeten a drótrengetegben.

A kéz J-hez, M. spirituális gurujához tartozott. Mivel sötét volt és nappali minden négyzetméterét belepték a macskák, leültem a heverőre, magamhoz szoriítottam a kenyeret és a kolbászomat és vártam.

- Nincs villany - mondta M. Láttam. Azaz nem láttam semmit.
- J megszereli a villanyt - folytatta M. Szerintem rádióriporternek kellett volna menjen, mert időnként kényszeresen elmondott egy csomó szemmel látható dolgot.
- Ha J. megszereli a villanyt, akkor majd lesz fény - lehet, M azért járt énekelni, mert félt, ha zárva tartja a száját, összenő.

Közben valamelyik macska az ölembe kuporodott. J. békésen matatott a drótok között, M. pedig tartotta a lámpát.

- El kéne menni Indiába - mondta M. (El kéne menni vacsorázni - gondolam én.)

- India varázslatos hely - felelte J - én már jártam ott. A gurumnál meditáltam.

A sarki marxista kocsmára gondoltam, ahol aznap este Orwellről beszélgettek. Meg arról, hogy Barcelona első, teljesen bekamerázott tere az Orwell tér volt.

- Keresnem kell egy indiai gurut - mondta M.

- Az indiai guruk biztosítják spirituális fejlődésünket - jelentetti ki J, miközben egy kalapáccsal szeretle a villanyt.

- Egy hét tiszta meditáció egy Mesterrel - ábrándozott M. Én a kolbász végét rágtam, hogy ne nevessek.

- Van ott egy guru - sóhajtott M - ő Jézus Krisztus részleges reinkarnációja.

J egyetértően rágta a fázisceruzáját. Én lemondtam a csicseriborsóról és félteni kezdtem rekeszizmomat.

- Én is Jézus Krisztus részleges reinkarnációja vagyok - állította J, miközben fogai közt egy fázisceruzával egy kalapáccsal szerelte a villanyt.

Ráharaptam a kolbászra.

- Oh, majd ha lesz villany, meditálunk? - kérdezte M. Óvatosan elhelyeztem a kolbász maradékát a macskában és kivettem egy könyvet hátizsákomból és elindultam az ajtó fele. Reméltem, J és M hamarosan megvilágosodik - de nem egy lakástűzben.