Cerrillosba jórészt véletlenül mentünk: a gps nem ismerte Madridot, ezért egy közeli települést írtunk be, vigyen oda.
A legközelebbi település Los Cerrillos volt 229 lakossal. A ketyere ezt már ismerte, mi pedig úgy gondoltuk, ha már itt vagyunk, megnézzük (Yoda esetében lepisiljük) ezt a falut is.
Cerillos ősi türkizbányáiról volt híres. Már az európaiak megérkezése előtt bányászták és az itt készített ékszerek eljutottak a Yukatán-félszigetig, meg messze északra, a prérire.
A spanyolok is szerették a türkizt és a türkiz keresése közben találtak aranyat, ezüstöt és ólmot is. Ez utóbbi volt számukra a leghasznosabb, azt az indiánt, aki nem akart rabszolgaként az aranybányákban dolgozni, ólommal kompenzálták. Ezt az ólmot általában golyó formájában juttatták bele az indián szervezetébe.
A városka közeli dombocskák megteltek gyakran beomló egyszerű bányákkal. A hullámzó dombok nemcsak aranyat, hanem nevet is adtak a településnek: Cerrillos spanyolul dombocskákat jelent.
A cerrillosi indiánok utálták a bányákat és amikor a spanyol bányászok 1848-ban leléptek, gyorsan betömtek minden bányát, így a megérkező amerikaiak nem is sejtették, a dombocskák kincseket rejtenek.
1878-ban újra felfedezték a bányákat és Cerrillosból virágzó bányászváros lett - még templom is épült itt.
Az érc pár év alatt elfogyott, a bányászok továbbálltak és itt maradt három utca, pár tucat ház és néhány régiségbolt. Nemrég nyílt itt egy bányászmúzeum és egy állatsimogató. Az állatsimogató tökéletes képet ad az őshonos, az európaiak által a 17. században meghonosított és a 20. század végén érkezett állatokról. Azaz meg lehet simogatni egy (1) őzet (őshonos állat), egy (1) birkát (17. századi betelepítés) és egy (1) lámát (20. század). Bónuszként csirkét is lehetett tapizni, abból több volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése