Stairs to nowhere
Originally uploaded by ribizlifozelek
Kellett egy anyakönyv.
Sose árt ha van.
Ekkor kiderült, az okmányirodák és az Uniós egészségbiztosítási kártyát kiadó iroda mellett az állam ezen része is működik.
Az anyakönyvi csoportot (szép szó!) egy szűk folyosó végére helyezték el. Ennyi a negatív meglátásom.
Az anyakönyvi csoport neve is mutatja, ide gyakran anyák járnak. Az anyák (kismamák) elengedhetetlen tartozéka a babakocsi. Ezzel a tartozékkal az anyakönyvet kiadó szoba megközelítése problémás.
Azaz nem az, ha az összes várakozó feláll, kisétál a folyosóról, a kismma meg betolja a kocsit. Utána vissza lehet ülni és várni, hogy a babakocsis ismét előjöjjön, akkor aztán kezdődik minden előlről.
De ettől eltekintve a dolog működött.
Átadtam a dokumenteket, személyit és lakcímkártyát, majd megtudtam, hogy kétezer forint kell okmánybélyegben.
Az okmánybélyetől kicsit viszolygok, 21. század, bankkártya, meg átutalás, de mindegy. Vettem bélyeget és mire visszaértem a szemközti épületből a bélyeggel, már kész is volt a háromnyelvű papírom.
Hülye voltam: nem vittem magammal dossziét a dokumentnek.
Kértem egy borítékot.
Kaptam.
Boldog voltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése