St George

St George eleinte nem tetszett.

Egy külvárosi szállodában voltunk, ahonnan gyalog sehova se tudtunk menni - pedig Yoda szeretett volna sétálni egy kicsit. Akármerre indultunk, elfogyott a járda és jött egy forgalmas út. Párszor körbejártuk a szállodát, aztán elindultunk a belvárosba - autóval.



St George belvárosa kicsi. A klasszikus belvárost az Ancestors Square jelenti. Az Ancestors tér nem tér. Eredetileg valószínűleg egy valódi tér volt, csak idővel ide gyűjtötték össze a városka történelmi épületeit. Az épületek köré építettek még pár vendéglőt és a fennmaradó helyet beültették növényekkel.
A park ettől hangulatos lett és kicsi.
A gyepet virágok és patakok szabdalták.
Az épületekben régiségeket lehetett venni és sushit enni.

Mi most nem ettünk sushit és nem vettünk régiségeket, inkább megnéztük a környező utcákat.



A tér körüli utcácskákban lakott a mormon elit télen.
Itt télen Salt Lake Cityhez képest meleg van, süt a nap, nőnek a pálmák. Fűszoknyás lányok nincsenek - nem is voltak -, de ez akkoriban nem számított: még hivatalosan létezett a többnejűség.

Pár éven keresztül a mormon állam megteremtője, Brigham Young is ide járt telente.
A rendezett, árnyas utcák végén hatalmas vörös szirtek néztek le a városra. Elegáns házak sorakoztak a hatalmas kertek közepén. A rendezett összképet csak a közelgő halloween-dekoráció rontotta valamennyire.



A városka közepe mellett megtaláltuk a nagyobbik parkot. A tabernákulum körül. Ez a tabernákulom nem volt akkora, mint a fővárosi, de egyike a legrégebbinek. A térnek nagyon békebeli hangulata volt: gyerekek pancsoltak a szökőkutakban, szülők készítettek lucullusi lakomát, hivatalnokok piknikeztek a padokon.



Látszott, a városka gazdag és békés hely.

A tér végében egy hagyományos, nagyon réginek kinéző boltot láttunk.
Mint kiderült, a vegyesbolt valóban elég régi volt és ma is jórészt ugyanazt kínálja, amit száz éve. A huszadik század elején ez volt itt az egyetlen bolt és étkezde.
Ma különlegességeket árulnak itt: mormon és nem mormon üdítőket, italokat (szigorúan alkohol és koffein nélkül), csokoládékat, cukorkákat és ételeket.



Kiültünk a Judd's General Store pici teraszra, néztük a sétálókat.
Rengetegen jöttek a boltocskába enni egy szendvicset, inni egy üdítőt, elvinni valami harapnivalót. A látogatók között voltak mormonok, nem mormonok és hozzánk hasonló turisták.

A - nem éppen olcsó - üdítő igazából olyasmi volt, amit évekkel ezelőtt szerettem meg Bécsben: almalé szódavízzel keverve. Benn mindenféle gyümölcslét lehetett inni szódavízzel felhigítva.

Szerettük a boltot, szerettük az ebédet és imádtuk St George-t.