Tudunk olvasni - ettől elhúzódott a csomagolás, sok könyvet kellett bedugdosni a csomagtartó különböző rejtett bugyraiba.
Korán akartunk indulni és ez sikerült is: délben már rákanyarodtunk az autópályára és Sidney fele autóztunk. Ez a Sidney nem az a Sydney, de azért ez is messze van: Nebraska szélén.
Az autópálya kimászott a Nagy-Sós-tó völgyéből és hosszan kapaszkodott fel a Sziklás-hegységbe. A hegyekben óriási hó volt, de az út tiszta volt egészen Wyoming közepéig. Itt a szél izgalmassá tett egy unalmas 2300 méter magas fennsíkot.
Hófúvás volt.
Szerencsénk volt: nem havazott, sütött a nap és iszonyú hideg volt. A hó nem állt meg az úton, hanem szinte gázként kavargott felette.
Óvatosan, de lehetett menni.
Valahol Wyoming közepén pihentünk, kávéztunk, tankoltunk. A kút a benzin mellé ingyenes vezetéstechnikai tréninget is kínált: a bekötőutat 6-8 centi jégkása borította.
A bolt viszont jó volt. A WC-ben márványmosdó várt. Természetesen volt folyékony szappan és törölköző. És tiszta volt. Az üzlet az igazi Wyomingot mutatta: álcaruhákat, vadászöltözeteket és halászfelszerelést lehetett kapni. Az autóban bekapcsoltam a rádiót és az első csatornán country-zene szólt. A másodikon is.
A következő párszáz mérföld fokozódó rémálom volt.
A Sziklás-hegység utolsó vonulatát hófúvás és 65 mérföldes szél tette érdekessé. A szél sokkal gyorsabban fújt, mint ahogy mi autóztunk.
Nem volt veszélyes. Egy izgalmas pillanat volt, amikor egy kósza hómaró hozzáért egy útmenti hóbuckához. Ennyi hó még a legnagyobb hóviharban sem hullott ránk.
De azért lehetett menni és mire leértünk a síkságra, elállt a szél, besötétedett és még jobban lehült a levegő, mi pedig kora estére megérkeztünk Sidneybe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése