Alagutak a mélyben

A fényes csarnok egy kivilágítatlan sarkában jellegtelen ajtó húzódik meg. Az ajtó egy sötét lépcsőházba vezetet, ahonnan keskeny vaslépcső indul a mélybe. A lépcsőház egy fényes alagútba torkollik, ami erősen lejtet és pár éles kanyar után három részre ágazik el.

Az egyik utat rejtélyes kartondobozok torlaszolják el. Egy részüket szerintem a háború után hordták le (második és világ). Egy másik alagút egy téglafalban végződik, a harmadik elhalad egy üres számítógépterem mellett, majd ismét elágazik.



Rejtélyes szám-betűkombinációs táblák mutatnak jobbra, balra. Az MIT-n az épületeknek ilyen rendszámuk van, csak a kivülállók mindanak olyat, hogy főépület, meg Green building. Mindenki tudja, hogy a Green becsületes neve Building 54. Egy MIT-n megjelent tanulmánykötet címe is erre a hagyományra utal: View from building 20.



Az MIT alatti hatalmas alagútrendszer egy része éjjel-nappal nyitva áll mindenki előtt. Nem mintha ott lenn meg lehetne mondani, mikor van éjjel és mikor van nappal. Hideg, esős napokon válallkozószellemű emberek lepik el az alagutakat - volt, hogy három emberrel is találkoztunk ilyenkor egy félórás séta alatt, amikor a campus egyik végéről haladtunk át a másikra.

Az alagutakban az egyetem szinte minden szegletébe el lehet jutni, csak egy kis gyakorlás kell hozzá. Elsőéveseknek önkéntesek túrákat is szerveznek, hogy bemutassák a földalatti egyetemet.



Vannak itt közlekedőfolyosók, gépészeti alagutak, tantermek, laboratóriumok, irodák. Egy alagútbúvár szerint óvohelyek is voltak itt valamikor. Lehet, hogy vannak is...

Egy derékszögű forduló után számkódos ajtók vezetnek számítógéptermekbe. Majdnem biztos voltam benne, ha belépek, szétszórt mágnesszalagokat fogok találni benn.

Az alagutak ritkán csendesek. Állandóan hallani benn egy kis dünnyögést, döngicsélést és zümmögést. Sokak szerint az iránytűk is megbolondulnak lenn.



Az egyik kijárat közelében egy háromszög alapú térben magányos kerékpár kushad évek óta. Rejtélyes ez a kerékpártáloló, egyik irányból csak hosszú lépcsőzéssel közelíthető meg. Egy közeli folyosó azonban húszperces séta után egy lift mellett halad el, a lift pedig felvezet a felszínre. A kerékpár gazdája talán több éve indult el felfedezni az MIT alagútjait. Optimista feltételezések szerint kijutott ugyan, de nem talált vissza a kerékpárjához. Többen azonbantudni félik, a felfedező a kijáratot sem találta meg és csontjai valószínűleg ott porladnak valahol az E85 épület alatt.