Népek a szállodában I

- Szép szemedért megöőőőőőrüülöööööök kicsi szíííííííveeeem - énekelte iszonyatosan hamisan a férfi telefonjába a lépcsőfordulóban.

Yoda rosszallóan nézte a fickót, úgy látszik, az éneklés jobban megviselte, mint a sírás. Mert a múltkor a fickó zokogott a telefonba.

- Mrrrr - tette hozzá nyomatékosan a Mester, a telefonozó tudtára adva, hogy a tehetségkutató tévéműsorokban komoly esélye lenne magára vonni a médiafigyelmet ügyeletes zenebohócként.

A szálloda apartmanjai nem kínálnak sok lehetőséget az elkülönülésre. Ez a fickó is a lépcsőházba járt lelki életet telefonozni.

Mi Yodával igyekeztünk a lehető legkevésbé zavarni, de ez az ember mindig este tíz fele kezdte mobil társasági életét a lépcsőházban, mi pedig esténként mindig ugyanekkor indulunk el havat olvasztani. Négy nap után a telefonember elunta, hogy Yoda mindig beszól neki, amikor énekel és átköltözött egy másik lépcsőházba. Még jó, hogy a hotelnek öt kijárata van. Ez volt ugyanakkor az az este, amikor én is eluntam a lépcsőház zárt terében történő halláskárosítást és másik utat választottam. Azt, ahol az dalos pacsirta ült és a telefonba énekelt:

- Azóta elment a remény, elhagyott engeeeeeem, a Sors nem lát többet téééégeeed, a csillagok nem hunyorognak, napfogyatkozás az életeeeeeeem, ma nem kel fel a naaaaaaap!

Massachusetts toleráns hely, senki se hívott rendőrt és még fizikai erőszakot se helyezett kilátásba, ha nem hagyja abba.

Fapofával mentünk lefele.
Miután Yoda besárgított egy embernyi hókupacot, egy másik ajtón mentünk be. Nem akartuk megzavarni pacsirtánk életét.

Sajnos ő se akarta, hogy zavarjuk és átköltözött ugyanabbe a lépcsőházba, ahol a meghatottságtól elfulladó hangon telefonjába dalolt:

- Beszéééélt a SORS, már nem kereseeeeem a boldogsÁÁÁÁÁÁÁgot, nem tudtad, de álmaimban csavarogtááááál és megtalált téged a lelkeeeeeem.

- Mrrrr - mondta Yoda.
Az embernek érzékeny lelke lehetett, mert másnap kiköltözött a szállodából.